"Nektek azonban, akik hallgattok engem, ezt mondom: szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket; áldjátok azokat, akik átkoznak, és imádkozzatok azokért, akik bántalmaznak titeket. Aki arcul üt, annak tartsd oda a másik arcodat is, és aki elveszi felsőruhádat, attól alsóruhádat se tagadd meg. Mindenkinek, aki kér tőled, adj, és attól, aki elveszi a tiedet, ne követeld vissza. És amint szeretnétek, hogy az emberek veletek bánjanak, ti is úgy bánjatok velük." "Ha azokat szeretitek, akik szeretnek titeket, mi a jutalmatok? Hiszen a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik. És ha azokkal tesztek jót, akik veletek jót tesznek, mi a jutalmatok? Hiszen a bűnösök is ugyanezt teszik. És ha azoknak adtok kölcsönt, akiktől remélitek, hogy visszakapjátok, mi a jutalmatok? Bűnösök is adnak kölcsönt bűnösöknek, hogy visszakapják azt, ami jár nekik. Ti azonban szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót, és adjatok kölcsön, semmit sem várva érte: nagy lesz akkor a jutalmatok, és a Magasságos fiai lesztek, mert ő jóságos a hálátlanok és gonoszok iránt. Legyetek irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas."
Lk 6,27-36.
SZERETNI EGYMÁST
Az az én parancsolatom, hogy úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket. (Jn 15,12)
Amikor 11 éves voltam, egy új család csatlakozott a gyülekezetünkhöz. Alex, a 13 éves fiú a családban, egy kissé vadóc gyerek volt. Többnyire elkerültem őt, mert azt gondoltam, túl hangoskodó és éretlen. Néhány hónap múlva édesanyám közölte velem, hogy leszervezett egy összejövetelt, amelyen Alex is részt vesz. Nem túlzottan lelkesedtem ezért a lehetőségért. Anya nem erőltette, hogy mindenképp elmenjek, de úgy gondolta, jó lenne, mert Alexnek nincs sok barátja. Isten "megdolgozta" egy kicsit a szívemet, és végül beleegyeztem. Jól éreztük magunkat Alex-szel, és ettől fogva sok időt töltöttem vele. Mindmáig ő maradt az egyik legközelebbi barátom.
Isten arra szólít, hogy minden embert szeressünk. Azt hiszem, Isten gyakrabban készít számunkra ilyen helyzeteket, mint észrevennénk azokat. Most, amikor azon kapom magam, hogy nem szeretnék azzal lenni, aki annyira különbözik tőlem, visszaemlékezem az Alex-szel való találkozásra, és felidézem a sok áldást, melyet barátságunk jelent. Gondolok arra, hogy Isten engem feltétel nélkül szeret. Milyen indokom lehetne tehát, hogy ne szeressem azokat, akik különböznek tőlem?
Imádság: Drága Istenünk, segíts, hogy nyitottak legyünk az új barátságokra, és úgy szeressünk másokat, ahogyan te minket! Ámen.
Isten a nem sokat ígérő barátságokban is adhat áldást.
Gabe Herman (Dél-Dakota, USA)
