Amikor az egész nép mindenestül átkelt a Jordánon, azt mondta az ÚR Józsuénak: Válasszatok ki a népből tizenkét férfit, törzsenként egy-egy férfit, és ezt a parancsot adjátok nekik: Vegyetek föl tizenkét követ innen a Jordán közepéből, ahol a papok lába áll szilárdan, vigyétek azokat magatokkal, és tegyétek le a szálláson, ahol ma éjjel megszálltok. Józsué odahívta azt a tizenkét férfit, akiket Izráel fiai közül kijelölt, törzsenként egy-egy férfit, és ezt mondta nekik Józsué: Menjetek be a Jordán közepébe, Isteneteknek, az ÚRnak ládája elé, és vegyen föl mindegyikőtök egy-egy követ a vállára; Izráel törzseinek a száma szerint. Legyen ez emlékeztető jelül közöttetek; és ha majd megkérdezik fiaitok, hogy miféle kövek ezek, akkor ezt mondjátok nekik: Kettévált a Jordán vize az ÚR szövetségládája előtt, amikor átkelt a Jordánon; kettévált a Jordán vize, és erre emlékeztetik ezek a kövek Izráel fiait mindörökké.
Józs 4,1-7.
EGYÜTT A BÁNATBAN
Jézus könnyekre fakadt. (Jn 11,35)
Megbénulva indultam templomba azon a reggelen, amikor a Pittsburgh közeli Tree of Life (Az Élet Fája) zsinagógában szombaton megöltek tizenegy embert. Szükségem volt rá, hogy letérdeljek az oltárnál és megsirassam ezt a gyűlöletből elkövetett eseményt. Valaki egy kis kerek kövecskét adott a kezembe, amikor beléptem a templomba.
A lelkészünk arra kért bennünket, hogy helyezzük el a kövecskéinket az oltáron, hogy fizikailag is demonstráljuk Istenbe vetett hitünket és Isten generációk során át megtapasztalt hűségét. A lelkészünket erre a zsidók azon szokása ihlette, hogy köveket helyeznek az elhunytak sírjára. A kövek sokkal tovább megmaradnak, mint a gyorsan hervadó virágok, a tél viharai és fagyossága alatt, míg mi várjuk a felmelegedést és a szép időt. Amíg az oltárhoz közeledtem, éreztem a kő melegét a kezemben. Aztán elengedtem a követ, letérdeltem a többiekkel, hogy együtt imádkozzunk összetört világunkért.
Amikor kijöttem a templomból, még mindig szomorú voltam, ugyanakkor bizonyos is arról, hogy Isten megérti a bánatunkat, és velünk gyászol. Hasonlóképpen arra hív Isten, hogy mi is álljunk a szenvedő, bánkódó felebarátaink mellé, még akkor is, ha személyesen nem ismerjük őket.
Imádság: Istenünk! Köszönjük Szentlelkedet, aki velünk együtt jön a kétségbeesés völgyén. Erősíts meg bennünket, hogy mi is szeretetben álljunk oda mások mellé! Ámen.
Szenvedéseimben Isten együtt sír velem.
Jan Woodard (Pennsylvania, USA)
