Dávid zsoltára. Az ÚR az én pásztorom, nem szűkölködöm.
Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem.
Lelkemet felüdíti, igaz ösvényen vezet az ő nevéért.
Zsolt 23,1-3.
ISTEN HORDOZ MINDENT
Lelkemet felüdíti. (Zsolt 23,3)
Egyik éjszaka úgy éjféltájban felriadtam. Nyugtalanító érzés fogott el, és onnantól kezdve mindez csak fokozódott. Szorongtam minden kudarcom miatt. Kötelezettségeim hosszú listája felsejlett előttem, és nem találtam megnyugvást. Végül imádságban Isten segítségéért folyamodtam, és a 23. zsoltár jutott eszembe. Ez a zsoltár mindig enyhítő balzsam volt számomra, ahogy magam elé képzeltem Isten zöld legelőjét és csendes vizeit. Ezúttal azonban Isten valami másra hívta fel a figyelmemet.
A 2. és 3. vers nem az "én" személyes névmással kezdődik, hanem az "ő" névmással (az angol fordításban), amely alatt Istent kell érteni. Miközben én azokkal a dolgokkal küszködtem, amelyeket "én" nem tettem meg, a zsoltár rámutatott, hogy ő, az Isten az, aki felelős a cselekvésekért. Nem én üdítem fel saját lelkemet. Nem én vezetem magam az igazság ösvényén. Nem én tartom be az itt adott ígéreteket. Isten az, aki végzi a vezetést, a terelgetést, a felüdítést és minden jó dolgot. Feleslegesen küszködtem azokkal a terhekkel, amelyeket nem nekem kell viselni.
Az aggodalmaskodás és a nyugtalanság nehéz terheit felváltotta a békesség a szívemben, és el tudtam aludni. Semmi sem maradt, ami aggódásra adott volna okot. Isten mindezeket elfedte.
Imádság: Jó Pásztorunk, köszönjük, hogy emlékeztetsz, nem nekünk kell a terheket viselnünk. Segíts békességet találni benned! Ámen.
A Jó Pásztor hordozza minden terhemet.
Belle Todd (Texas, USA)
