Az ÚR azonban ezt mondta Sámuelnek: Meddig bánkódsz még Saul miatt, hiszen én elvetettem, és nem marad Izráel királya? Töltsd meg olajjal a szarudat, és indulj! Elküldelek a betlehemi Isaihoz, mert ennek a fiai közül szemeltem ki a királyt. Hogyan mehetnék oda? - kérdezte Sámuel. Ha meghallja Saul, megöl engem. De az ÚR ezt mondta: Vigyél magaddal egy üszőborjút, és ezt mondd: Azért jöttem, hogy áldozatot mutassak be az ÚRnak. De Isait hívd meg az áldozati lakomára. Én pedig majd tudtodra adom, hogy mit kell tenned: azt kend fel, akit én mondok neked! És úgy tett Sámuel, ahogyan az ÚR megmondta neki. Amikor megérkezett Betlehembe, remegve mentek eléje a város vénei, és azt kérdezték: Békés szándékkal jöttél-e? Békés szándékkal - felelte. Azért jöttem, hogy áldozatot mutassak be az ÚRnak. Szenteljétek meg magatokat, és jöjjetek velem az áldozatra! Miután szentnek találta Isait és fiait, meghívta őket az áldozati lakomára. Amikor megérkeztek, és meglátta Eliábot, ezt gondolta: Biztosan ez lesz az ÚR felkentje, aki most itt van. De az ÚR ezt mondta Sámuelnek: Ne tekints a megjelenésére, se termetes növésére, mert én megvetem őt. Mert nem az a fontos, amit lát az ember. Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az ÚR azt nézi, ami a szívben van. Ekkor Abinádábot szólította Isai, és odavezette Sámuel elé, de ő ezt mondta: Őt sem választotta az ÚR. Azután Sammát vezette oda Isai, de ő ezt mondta: Őt sem választotta az ÚR. Így vezette oda Isai Sámuel elé mind a hét fiát, de Sámuel ezt mondta Isainak: Ezeket nem választotta az ÚR. Majd megkérdezte Sámuel Isaitól: Minden fiad itt van? Hátra van még a legkisebb - felelte ő -, de ő éppen a juhokat őrzi. Erre Sámuel azt mondta Isainak: Üzenj neki azonnal, és hozasd ide, mert addig nem ülünk le, amíg ő meg nem érkezik. Üzent tehát neki, és elhozatta. Ő pedig pirospozsgás, szép szemű és jó megjelenésű volt. Akkor ezt mondta az ÚR: Rajta! Kend fel, mert ő az! Sámuel pedig fogta az olajos szarut, és felkente őt testvérei jelenlétében. Akkor az ÚR lelke szállt Dávidra, és attól kezdve vele is maradt. Sámuel pedig elindult, és elment Rámába.
1Sám 16,1-13.
A BELSŐ A FONTOS
Nem az a fontos, amit lát az ember. Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az ÚR azt nézi, ami a szívben van. (1Sám 16,7b)
Wyoming államban, egy motoros kiránduláson, majdnem 1500 km-re az otthonunktól, behajtottunk egy kisvárosba, és találtunk egy szép szállást. Hűvös nap volt, ezért a bőrfelszerelésünket viseltük, beleértve a bőrnadrágot és a fejkendőt. Néhányan közülünk borotválatlanok voltak, és biztos vagyok benne, hogy akik a szálláshelyen tartózkodtak, mind hallották motorjaink közeledését. Vad motorosoknak néztünk ki, de ez eszünkbe sem jutott.
Amikor bementünk az irodába, a szállásadó szokatlanul magas áron akarta nekünk kiadni a szobát, és hozzátette, az árból nem enged. Ekkor döbbenten hátrébb léptünk a pulttól, hogy átbeszéljük az ajánlatot. Reakciónkat észrevette, és így szólt: "Jöjjenek csak vissza! Kedvezményt adok maguknak. de csak azzal a feltétellel, ha megígérik, hogy nem szedik szét a helyet." Megegyeztünk, majd később nagyot nevettünk az egészen.
Motoros megjelenésünk, úgy tűnik, félelmet vált ki az emberekben. De ha csak a külső megjelenésre tekintünk, az becsapós lehet. Az emberek számára Dávid nem tűnt királynak. Harcosnak sem nézett ki, amikor Góliáttal szembeszállt, de Isten látta, mire képes. Az emberek azt nézik, ami a szemük előtt van, de Isten azt nézi, ami a szívünkben lakozik. Nem lenne nagyszerű, ha másokat Isten szemével látnánk?
Imádság: Drága Urunk, segíts elkerülni, hogy másokról külső tulajdonságaik alapján ítélkezzünk! Ámen.
Ma megpróbálok úgy nézni másokra, ahogy Isten látja őket.
Bill McConnell (Kansas, USA)
