Azután ezt a példázatot mondta Jézus: "Egy embernek volt egy fügefája a szőlőjében, és kiment, hogy gyümölcsöt keressen rajta, de nem talált. Azt mondta erre a vincellérnek: Íme, három éve, hogy idejárok gyümölcsöt keresni ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki, miért foglalja a földet hiába? De az így válaszolt neki: Uram, hagyd meg még ebben az évben, míg körülásom és megtrágyázom, hátha terem jövőre, ha pedig nem, akkor vágd ki."
Lk 13,6-9.
TÜRELMES TANÚ
A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el, mert a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk. (Gal 6,9)
Lelkipásztorként ritkán láttam jelentőségteljes változást a prédikációim, a hittan csoportjaim, az otthoni és kórházi beteglátogatások, a rádiós és televíziós istentisztelet-közvetítések, a bizottsági ülések és más lelki szolgálatom által.
De Jézus példázata a terméketlen fügefáról (Lk 13,6-9) arra tanít, hogy mi mind gyümölcstermésre lettünk teremtve, türelmesnek és mások iránt könyörületesnek kell lennünk. A kerti munkáshoz hasonlóan, aki még több időt adott a fügefának gyümölcsöt hozni, türelmes tanúként és tanítványként kell élnünk.
Lehet, hogy nem látjuk az eredményeket rögtön. Egy hölgy, akit sok évvel ezelőtt az ifjúsági csoportomban tanítottam, nemrég elmondta, hogy akkoriban nem igazán értette és értékelte az óráimat, de nemrég újra olvasta a régi tananyagokat, és azok új értelmet nyertek számára. Ez a beszélgetés arra emlékeztetett, hogy Isten idővel felhasználja a befektetett erőfeszítéseinket.
Pál apostol pontosan megértette ezt, amikor azt mondta: "Én ültettem, Apollós öntözte, de Isten adta a növekedést." (1Kor 3,6). Isten hitre hívott el minket, hogy higgyünk a Szentlélekben, aki sokakban munkálkodik és mindenből jót hoz ki. Ne fáradjunk el Istennek való szolgálatban!
Imádság: Istenünk, köszönjük az üdvösség ajándékát, és azt, hogy szóban és tettben tanúk lehetünk. Ámen.
Bízom Istenben, hogy hű tanúságtételemet jóra használja.
Elmer A. Dickson (Florida, USA)
