Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt.
Megvan az ideje a születésnek, és megvan az ideje a meghalásnak. Megvan az ideje az ültetésnek, és megvan az ideje az ültetvény kitépésének.
Megvan az ideje az ölésnek, és megvan az ideje a gyógyításnak. Megvan az ideje a rombolásnak, és megvan az ideje az építésnek.
Megvan az ideje a sírásnak, és megvan az ideje a nevetésnek. Megvan az ideje a gyásznak, és megvan az ideje a táncnak.
Megvan az ideje a kövek szétszórásának, és megvan az ideje a kövek összerakásának. Megvan az ideje az ölelésnek, és megvan az ideje az öleléstől való tartózkodásnak.
Megvan az ideje a megkeresésnek, és megvan az ideje az elvesztésnek. Megvan az ideje a megőrzésnek, és megvan az ideje az eldobásnak.
Megvan az ideje az eltépésnek, és megvan az ideje a megvarrásnak. Megvan az ideje a hallgatásnak, és megvan az ideje a beszédnek.
Megvan az ideje a szeretetnek, és megvan az ideje a gyűlöletnek. Megvan az ideje a háborúnak, és megvan az ideje a békének.
Mi haszna van a munkásnak abból, amiért fáradozik? Láttam azokat a bajokat, amelyeket Isten azért adott az embereknek, hogy bajlódjanak velük. Szépen megalkotott mindent a maga idejében, az örökkévalóságot is az emberi értelem elé tárta, de az ember mégsem tudja felfogni Isten alkotásait elejétől végig, amelyeket megalkotott. Rájöttem, hogy nincs jobb dolog, mint ha örül az ember, és a maga javára törekszik egész életében.
Préd 3,1-12.
ISTEN CSODÁLATOS AJÁNDÉKA
Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk! (Zsolt 90,12)
"Hadd fejezzem be ennek az oldalnak a gépelését!" vagy "Jövök, csak még gyorsan elintézem ezt a telefont!" - elfoglalt lelkészként gyakran mondtam ezt férjemnek. Az emberek sokat vártak tőlem, és a kötelességem állt az első helyen. De a gépelés tovább tartott, a gyors telefonhívás is beletelt egy órába, és már régen lement a nap, mire csatlakozhattam a férjemhez.
A gondolkodásom logikusnak tűnt, és könnyen találtam magyarázatot a kifogásaimra. Egy nap rádöbbentem, hogy időt kellene töltenünk egymással. A férjem sosem panaszkodott, de csodás alkalmakat szalasztottam el, amiket a szeretett emberrel tölthettem volna. Azt sem tudhattam, hogy a közös életünk hamarosan véget ér egy halálos stroke miatt, amit 65 évesen kapott.
A mai igeszakasz arra emlékeztet, hogy mindennek megvan az ideje. Pál az 1Tim 6,17-ben arról beszél, hogy Isten mindent bőségesen megad nekünk. A házastársunkkal töltött időnek örömnek kell lennie, de gyakran elárasztanak a feladatok, és távol tartanak attól a boldog élettől, amit Isten szán nekünk. Jézus számára a szerettei nagyon fontosak voltak. (Mk 6,30-32)
Gyenge kifogásaim ellopták azt a drága időt, amit Isten akarata szerint a férjemmel tölthettem volna. Habár a munkánk fontos, Isten azt szeretné, ha a hétköznapjainkat is boldogan élnénk.
Imádság: Istenünk, segíts, hogy kötelességeink ne uralják úgy életünket, hogy elrabolják a szeretteinkkel töltött időt. Ámen.
Ma igyekszem jól használni az idő ajándékát.
Jeannine Brenner (Pennsylvania, USA)
