Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja és minden vigasztalás Istene, aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk másokat minden nyomorúságban, azzal a vigasztalással, amellyel az Isten vigasztal minket. Mert amilyen bőséggel részünk van a Krisztus szenvedéseiben, Krisztus által olyan bőséges a mi vigasztalásunk is. Ha szorongattatunk, ez a ti vigasztalásotokért és üdvösségetekért van, ha vigasztaltatunk, az a ti vigasztalásotokért van, amely elég erős ugyanazoknak a szenvedéseknek az elhordozására, amelyeket mi is szenvedünk. A mi reménységünk bizonyos felőletek, mert tudjuk, hogy amiképpen részestársak vagytok a szenvedésekben, ugyanúgy a vigasztalásban is. Mert nem akarjuk, testvéreim, hogy ne tudjatok arról a nyomorúságról, amely Ázsiában ért minket: rendkívüli mértékben, sőt erőnkön felül megterheltettünk, annyira, hogy az életünk felől is kétségben voltunk. Sőt mi magunk is elszántuk magunkat a halálra azért, hogy ne önmagunkban bizakodjunk, hanem az Istenben, aki feltámasztja a halottakat; aki ekkora halálos veszedelemből megszabadított minket, és meg is fog szabadítani. Benne reménykedünk, hogy ezután is megszabadít, mivel ti is segítségünkre vagytok az értünk mondott könyörgéssel, hogy a reánk áradt kegyelemért sokan sokféleképpen mondjanak értünk hálaadást.
2Kor 1,3-11.
ISTEN VIGASZTALÁSA
Közel van az ÚR a megtört szívűekhez, és a sebzett lelkűeket megsegíti. (Zsolt 34,19)
"Rossz hírem van. Rákja van." - mondta az orvos. A sokk és félelem után jött a szomorúság és a könnyek. Így kezdődött az időpontok, vizsgálatok, kemoterápiás kezelések véget nem érő sorozata. A rákkal való küzdelem életem legnehezebb harca volt. De Isten biztos kézzel tartott, ahogyan együtt haladtunk ezen a rögös úton, mindvégig érezve békességét és gyógyítását.
Egyik nap az onkológiai intézet várótermében ülve a körülöttem ülők arcát figyeltem. Félelmet, aggodalmat, csüggedést láttam. Tudtam, ugyanazt érzik, mint én.
És akkor tisztán hallottam, hogy Isten szenvedő embertársaim vigasztalására hív el. Ezért önkéntes sofőr lettem egy szervezetnél, amely rákos betegek ingyenes szállítását végzi vizsgálatokra és életmentő kezelésekre. Az új barátaimmal való utazások során lehetőségem nyílt megosztani a kezeléseink tapasztalatait, egyszerűen csak csevegni egy kedvenc éttermünkről, vagy az időjárásról, esetleg csendben ülni, amikor nem találtuk a szavakat. A legfontosabb, hogy rengeteg alkalom kínálkozik útközben Isten irgalmáról beszélgetni, és úgy megosztani velük a szeretet és reménység üzenetét Krisztusban, ahogy azelőtt sohasem gondoltam volna.
Imádság: Szeretet Istene, tartsd emlékezetünkben azokat, akik szenvednek körülöttünk. Segíts, hogy úgy vigasztaljuk őket, ahogyan te vigasztaltál minket! Ámen.
Isten vigasztalása szavak nélkül is hallható.
Molly Johnson (Észak-Karolina, USA)
