Ezek után ünnepük volt a zsidóknak, és felment Jézus Jeruzsálembe. Jeruzsálemben a Juh-kapunál van egy medence, amelyet héberül Betesdának neveznek. Ennek öt oszlopcsarnoka van. A betegek, vakok, sánták, sorvadásosak tömege feküdt ezekben (és várták a víz megmozdulását. Mert az Úr angyala időnként leszállt a medencére, és felkavarta a vizet: aki elsőnek lépett bele a víz felkavarása után, egészséges lett, bármilyen betegségben is szenvedett). Volt ott egy ember, aki harmincnyolc éve szenvedett betegségében. Amikor látta Jézus, hogy ott fekszik, és megtudta, hogy már milyen hosszú ideje, megkérdezte tőle: "Akarsz-e meggyógyulni?" A beteg így válaszolt neki: "Uram, nincs emberem, hogy amint felkavarodik a víz, beemeljen a medencébe: amíg én megyek, más lép be előttem." Jézus azt mondta neki: "Kelj fel, vedd az ágyadat és járj!" És azonnal egészséges lett ez az ember, felvette az ágyát, és járt. Aznap pedig szombat volt. A zsidók ekkor így szóltak a meggyógyított emberhez: "Szombat van, nem szabad felvenned az ágyadat." Ő így válaszolt nekik: "Aki meggyógyított, az mondta nekem: Vedd az ágyadat, és járj!" Megkérdezték tőle: "Ki az az ember, aki azt mondta neked: Vedd fel és járj!?" De a meggyógyított ember nem tudta, hogy ki az, mert Jézus félrehúzódott az ott tartózkodó sokaság miatt. Ezek után találkozott vele Jézus a templomban, és ezt mondta neki: "Íme, meggyógyultál, többé ne vétkezz, hogy valami rosszabb ne történjék veled." Elment ez az ember, és megmondta a zsidóknak, hogy Jézus az, aki meggyógyította.
A zsidók ezért üldözni kezdték Jézust, mert szombaton tette ezt. Jézus így szólt hozzájuk: "Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom." Ezért azután a zsidók még inkább meg akarták ölni, mert nemcsak megtörte a szombatot, hanem saját Atyjának is nevezte Istent, és így egyenlővé tette magát az Istennel.
Jn 5,1-18.
JELEN LENNI
Látta Jézus, hogy ott fekszik, és megtudta, hogy már milyen hosszú ideje, megkérdezte: Akarsz-e meggyógyulni? (Jn 5,6)
Szombatonként a gyülekezetem férfi csoportja közös reggelit tart egy helyi étteremben. Ez egy olyan lehetőség, ahol őszintén beszélhetnek a hitükről és a bennük felmerülő problémákról.
Élvezem ezeket az összejöveteleket, de időnként a gondolataim mindenfelé elkalandoznak. Attól tartok, hogy az emberek nem hallják egymást, azon aggódom, hogy az új emberek mellőzve érzik magukat, és gyakran figyelem az étterem munkatársait, remélve, hogy nem bánják, ha sokáig maradunk, és lefoglalunk néhány asztalt. Arról pedig, hogy miért is vagyunk együtt, - ez a hitfejlődés és kapcsolatépítés - el is feledkezem.
A Szentírásból látjuk, hogy Jézus mindig összeszedett volt, és tudta, hogy Isten jelen van minden helyzetben. Azok a kifejezések, mint "látta Jézus" és "nézte Jézus", tucatnyi helyen felbukkannak a Bibliában. És a mai olvasmányban Jézus - körülvéve emberekkel és a zajban - képes volt valóban meglátni egy embert. Semmi más nem számított Jézusnak, csak hogy kapcsolatba kerüljön vele.
Olyan sok dolog vonja el a figyelmünket a jelen pillanat megélésétől! Tanuljunk Jézustól, és ne hagyjuk ki a lehetőségeket, amiket Isten készít nekünk életünk minden órájára!
Imádság: Teremtőnk, segíts lelassulni és az előttünk álló feladatokra figyelni! Add, hogy megtapasztaljuk szereteted itt és most! Ámen.
A jelen pillanat értékes lehetőségeket tartogat.
Christian Coon (Illinois, USA)
