Jezábel üldözi Illést
Amikor Aháb elmondta Jezábelnek mindazt, amit Illés tett, és hogy a prófétákat megölte karddal, Jezábel követet küldött Illéshez ezzel az üzenettel: Úgy bánjanak velem az istenek most és ezután is, hogy holnap ilyenkorra azt teszem veled, ami azokkal történt! Illés megijedt, felkerekedett és ment, hogy mentse az életét, és elérkezett a júdai Beérsebába. Legényét ott hagyta, ő pedig elment a pusztába egynapi járóföldre. Odaért egy rekettyebokorhoz, és leült alá. Azt kívánta, bárcsak meghalna, és így szólt: Elég most már, URam! Vedd el az életemet, mert nem vagyok jobb elődeimnél! Azután lefeküdt, és elaludt a rekettyebokor alatt. De egyszer csak egy angyal érintette meg, és ezt mondta neki: Kelj föl, egyél!
1Kir 19,1-5.
HAJTÁSTÓL A VIRÁGZÁSIG
Lelkünk az URat várja, ő a mi segítségünk és pajzsunk. (Zsolt 33,20)
Az év nagy részében a csak "seprűként" ismert bokrok Imádság: Drága Urunk, segíts emlékeznünk a múlt virágaira akkor, amikor az új virágzásra várunk! Ámen.
Reménykedve várom, hogy Isten mit tartogat számomra.
Amikor télen elmegyek ilyen csupasz "seprűbokrok" mellett, eszembe jut, hogy Ábrahám és Sára évekig vártak, hogy Isten beteljesítse ígéretét a fiúgyermekről. Dávid, a pásztor számára is nehéz lehetett kivárni, hogy királlyá koronázzák, miután Sámuel próféta felkente. Azután a várakozás jutalmat hozott, ahogy a virágok a seprűbokron. Megszületett Izsák, Ábrahám és Sára fia. Dávidot először Júda, majd Izrael királyává koronázták.
Amikor sivárnak, terméketlennek érezzük az életünket, emlékezhetünk a "seprűbokor" leckéjére. Életünk csupasz, zöld ágai is virágba borulhatnak, meghozva a várakozás jutalmát.
Mary Hunt Webb (Új-Mexikó, USA)