"Amikor pedig az Emberfia eljön az ő dicsőségében, és vele az angyalok mind, akkor odaül dicsősége trónjára. Összegyűjtenek eléje minden népet, ő pedig elválasztja őket egymástól, ahogyan a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. A juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja." "Akkor így szól a király a jobb keze felől állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek a világ kezdete óta számotokra elkészített országot. Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok, mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám. Akkor így válaszolnak neki az igazak: Uram, mikor láttunk téged éhezni, hogy enned adtunk volna, vagy szomjazni, hogy innod adtunk volna? Mikor láttunk jövevénynek, hogy befogadtunk volna, vagy mezítelennek, hogy felruháztunk volna? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy elmentünk volna hozzád? A király így felel majd nekik: Bizony, mondom néktek, amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg." "Akkor szól a bal keze felől állókhoz is: Menjetek előlem, átkozottak, az ördögnek és angyalainak elkészített örök tűzre. Mert éheztem, és nem adtatok ennem, szomjaztam, és nem adtatok innom, jövevény voltam, és nem fogadtatok be, mezítelen voltam, és nem ruháztatok fel, beteg voltam, börtönben voltam, és nem látogattatok meg. Akkor ezek is így válaszolnak neki: Uram, mikor láttunk téged éhezni vagy szomjazni, jövevénynek vagy mezítelennek, betegen vagy börtönben, amikor nem szolgáltunk neked? Akkor így felel nekik: Bizony, mondom néktek, amikor nem tettétek meg ezeket eggyel a legkisebbek közül, velem nem tettétek meg. És ezek elmennek az örök büntetésre, az igazak pedig az örök életre."
Mt 25,31-46.
ALAPOSABBAN MEGNÉZVE
Egymás terhét hordozzátok, és úgy töltsétek be Krisztus törvényét. (Gal 6,2)
Gyülekezetünk kétszer egy évben összeszedi a szemetet az autóút mentén 3 kilométeres sávban. Csoportokra oszlunk, és a táv két végéről indulva haladunk mindaddig, amíg nem találkozunk.
Emlékszem az első alkalomra, amikor autóval végigpásztáztam az út mindkét oldalát. Érkezésünk után kijelentettem: Nem fog sokáig tartani a munka, ezen a szakaszon nincs sok szemét. Összeszedtük a zsákjainkat, felszereléseinket és elindultunk. Két percnyi szemétszedegetés után megváltozott a véleményem. Amit nem láthattam az autóból 40 km sebesség mellett, azt bizony megláttam a lassú sétálás alatt. Honnan került oda az a sok műanyag holmi, csomag, papír és üveg?
Ugyanez a perspektívaprobléma vonatkozik az élet más területeire is. Hány emberrel kerülök kapcsolatba naponta a gyülekezetben, az üzletben, a bankban vagy a munkahelyemen, és csak annyit mondok: "Helló, hogy vagy?" és nem is várok válaszra: "Jól, köszönöm, és te?" Ha úgy el vagyok foglalva a saját életemmel, talán elmulasztom az alkalmat, hogy valamit átvegyek mások terhéből. Ez lehet egy bátorító szó, meghallgatni a másikat, vagy egy imádság. Ha eléggé lelassulok, hogy meglássam egy másik ember életében a küzdelmet, akkor "betölthetem a Krisztus törvényét".
Imádság: Mennyei Atyánk, segíts, hogy észrevegyük, kit kell felemelni a környezetünkben! Jézus nevében kérünk. Ámen.
Ha lelassulok, Isten megmutatja az alkalmat mások segítésére.
George Hilliard (Virginia, USA)
