Utaidat, URam, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem! Vezess hűségesen, és taníts engem, mert te vagy szabadító Istenem, mindig benned reménykedem. Gondolj, URam, irgalmadra és kegyelmedre, melyek öröktől fogva vannak. Ifjúkorom vétkeire és bűneimre ne emlékezz! Kegyelmesen gondolj rám, mert te jóságos vagy, URam!
Jó és igaz az ÚR, ezért megmutatja a vétkeseknek a jó utat. Az alázatosakat igazságosan vezeti, és az ő útjára tanítja az alázatosakat. Az ÚR minden ösvénye szeretet és hűség azoknak, akik megtartják szövetségét és intelmeit. A te nevedért, ó, URam, bocsásd meg bűneimet, mert sok van!
Azt az embert, aki féli az URat, oktatja ő, hogy melyik utat válassza. Élete boldog marad, és utódai öröklik a földet. Közösségben van az ÚR az őt félőkkel, szövetségére tanítja őket.
Szemem állandóan az ÚRra néz, mert ő szabadítja ki lábamat a csapdából.
Zsolt 25,4-15.
REMÉNYSÉGEM
Vezess hűségesen, és taníts engem, mert te vagy szabadító Istenem, mindig benned reménykedem. (Zsolt 25,5)
A legmagányosabban eltöltött karácsony az volt, amikor a férjemnek vidéken kellett dolgoznia, és egyedül hagyott engem a kisgyermekünkkel, aki éppen beteg volt. Amikor tehát a szomszédasszonyom megkért, vigyáznék-e a 12 éves lányára, mert ő be szeretne menni a kórházba, igent mondtam.
Miután a kisbabát lefektettem, Jézus születésének történetét olvastuk a szomszéd kislánnyal. Soha nem hallott még Jézusról, de nagyon érdekelte, így neki adtam a könyvet. Édesanyja másnap jött érte, és én később elveszítettem velük a kapcsolatot, mert elköltöztünk.
Dávid is megtapasztalta a magányosságot, de egyedüllétében így szólt: "URam, benned reménykedem." (Zsolt 25,21) Isten a magányosságot is értékessé tudja tenni, amint Dávid és az én esetemben történt.
Hét évvel később találkoztam azzal a lánnyal a vonaton. Elmesélte, hogy az édesanyjával mindketten keresztények lettek. A nálam töltött éjszaka után vágyakozott minél többet megtudni Jézusról, és még megvan az a könyv, amit akkor neki adtam. Most éppen teológiai tanulmányokat folytat, és igehirdető szeretne lenni. Amíg beszélt, könnyek szöktek a szemembe az örömtől. Szívem örül, mert Isten bennem van, és ő az én reménységem.
Imádság: Atyánk, adj reményt, ha magányosnak érezzük magunkat! Mutasd meg utadat, és segíts követnünk téged! Ámen.
Amikor egyedül érzem magam, Isten az én reménységem.
Linda Chandra (Banten, Indonézia)
