Illés a Hóreb-hegyen
Amikor föltekintett, látta, hogy a fejénél ott van egy forró kövön sült lángos és egy korsó víz. Evett, ivott, majd újra lefeküdt. Az ÚR angyala másodszor is visszatért, megérintette, és ezt mondta: Kelj föl, egyél, mert erőd felett való út áll előtted! Ő fölkelt, evett és ivott, majd annak az ételnek az erejével ment negyven nap és negyven éjjel az Isten hegyéig, a Hórebig.
Itt bement egy barlangba, és ott töltötte az éjszakát. Egyszer csak így szólt hozzá az ÚR igéje: Mit csinálsz itt, Illés? Ő így felelt: Sokat buzgólkodtam az ÚRért, a Seregek Istenéért, mert Izráel fiai elhagyták szövetségedet, lerombolták oltáraidat, prófétáidat pedig fegyverrel ölték meg. Egyedül én maradtam meg, de az én életemet is el akarják venni. Az ÚR ezt mondta: Gyere ki, és állj a hegyre az ÚR színe elé! És amikor elvonult az ÚR, nagy és erős szél szaggatta a hegyeket, és tördelte a sziklákat az ÚR előtt; de az ÚR nem volt ott a szélben. A szél után földrengés következett; de az ÚR nem volt ott a földrengésben. A földrengés után tűz támadt; de az ÚR nem volt ott a tűzben. A tűz után halk és szelíd hang hallatszott. Amikor Illés ezt meghallotta, palástjával eltakarta az arcát, kiment, és megállt a barlang bejáratánál. Egy hang pedig így szólt hozzá: Mit csinálsz itt, Illés? Ő így felelt: Sokat buzgólkodtam az ÚRért, a Seregek Istenéért, mert Izráel fiai elhagyták szövetségedet, lerombolták oltáraidat, prófétáidat pedig fegyverrel ölték meg. Egyedül én maradtam meg, de az én életemet is el akarják venni. Ekkor azt mondta neki az ÚR: Menj, kelj ismét útra a pusztán át Damaszkuszba, és amikor odaérsz, kend fel Hazáélt Arám királyává. Azután Jéhút, Nimsí fiát kend fel Izráel királyává; Elizeust, az ábél-mehólái Sáfát fiát pedig kend fel prófétává magad helyett! És aki majd megmenekül Hazáél kardjától, azt Jéhú öli meg, és aki megmenekül Jéhú kardjától, azt Elizeus öli meg. De meghagyok Izráelben hétezer embert: minden térdet, amely nem hajolt meg Baal előtt, és minden szájat, amely nem csókolta meg őt.
1Kir 19,6-18.
ISTENI JELENLÉTBEN
A szél után földrengés következett, de az ÚR nem volt ott a földrengésben. A földrengés után tűz támadt; de az ÚR nem volt ott a tűzben. A tűz után halk és szelíd hang hallatszott. (1Kir 19,11-12)
Ma este egy piros kajakból néztem a naplementét a tó közepéről. Mögöttem az ég enyhén lila volt, előttem élénk narancs- és barackszínű. Teljes nyugodtság járt át, csak a szél süvített körülöttem. Olyan volt, mintha az Úr hívna arra, hogy álljak meg. A csendben éreztem, hogy Isten beszél hozzám, és azt mondja: "Bízz bennem! Add át magad nekem!". Ahogy ott ültem ezzel a felismeréssel, a terheim súlya lehullott rólam.
Az egész szituáció Illés Istennel való találkozására emlékeztetett az 1Kir 19-ben. Illés nem a hatalmas szélben, a földrengésben vagy a tűzben találta meg Istent. A találkozás egy szelíd hang által jött, a nyugalomban. Sokszor a nagy dolgokban keresem Istent, de lehet, akkor találom meg, amikor elhalkulnak a gondolataim, és megnyitom a szívem előtte. Azt gondolom, Isten jelenlétében lenni a legnagyobb kincs, amit valaha megismerhetünk.
Imádság: Istenünk, taníts minket megállni előtted, és megnyitni a szívünket, hogy a jelenlétedben lehessünk! Ámen.
Milyen gyakran fogadjuk el Isten hívását, hogy leüljünk és csendben legyünk?
Tina Claxton (Ontario, Kanada)
