Nagyon korán, amikor még sötét volt, Jézus felkelt, és félrevonult egy lakatlan helyre, és ott imádkozott. Simon és a vele levők azonban utánasiettek, és amikor megtalálták, így szóltak hozzá: Mindenki téged keres. Ő pedig ezt mondta nekik: Menjünk máshova, a szomszédos helységekbe, hogy ott is hirdessem az igét, mert ezért jöttem.
Mk 1,35-38.
AZ EGYEDÜLLÉT EREJE
Ő azonban visszavonult a pusztába és imádkozott. (Lk 5,16)
Legtöbben szeretnek közösségben élni, ezért lehet, hogy furcsának találjuk, ha valaki örömét leli az egyedüllétben. De a "furcsa" emberek mindig kitűnnek. Ők kitörnek a "csordaszellemből", mert valamit másképp csinálnak.
Sokan arra vágyunk, hogy mindig valami beszélgetés részesei legyünk, vagy a társaság része valamilyen módon. Ki nem állhatjuk az egyedüllétet. Lehet, hogy olyankor nem tudunk mit kezdeni magunkkal vagy csak félünk, hogy kimaradunk valamiből. Lehet, hogy csak félünk egyedül maradni a gondolatainkkal. De miért tartunk attól, hogy egyedül legyünk?
Jézus rendszeresen visszavonult a tanítványaitól, hogy imádkozzon és egyedül legyen Istennel. Ha még Jézus, az Isten Fia is szükségesnek látta, hogy legyenek egyedül töltött időszakai, akkor mennyivel inkább szükségünk van erre nekünk is, akik körbe vagyunk véve az állandó digitális zajjal?
Jézus példáját követve időt szakíthatunk az elgondolkodásra, imádságra, vagy csak csendre, mely új erőt ad nekünk és segít, hogy teljes életet éljünk.
Imádság: Istenünk, segíts, hogy találjunk időt az egyedüllétre, és hogy arra használjuk ezt az időt, hogy közelebb kerüljünk hozzád! "Atyánk, szenteltessék meg a te neved! Jöjjön el a te országod! Mindennapi kenyerünket add meg nekünk naponként! És bocsásd meg a mi bűneinket, mert mi is megbocsátunk minden ellenünk vétkezőnek...!" Ámen. (Lk 11,2-4)
Az egyedüllét új erőt ad a hitemnek.
Thando Meck (Harare, Zimbabwe)
