Jezábel üldözi Illést
Amikor Aháb elmondta Jezábelnek mindazt, amit Illés tett, és hogy a prófétákat megölte karddal, Jezábel követet küldött Illéshez ezzel az üzenettel: Úgy bánjanak velem az istenek most és ezután is, hogy holnap ilyenkorra azt teszem veled, ami azokkal történt! Illés megijedt, felkerekedett és ment, hogy mentse az életét, és elérkezett a júdai Beérsebába. Legényét ott hagyta, ő pedig elment a pusztába egynapi járóföldre. Odaért egy rekettyebokorhoz, és leült alá. Azt kívánta, bárcsak meghalna, és így szólt: Elég most már, URam! Vedd el az életemet, mert nem vagyok jobb elődeimnél! Azután lefeküdt, és elaludt a rekettyebokor alatt. De egyszer csak egy angyal érintette meg, és ezt mondta neki: Kelj föl, egyél! Amikor föltekintett, látta, hogy a fejénél ott van egy forró kövön sült lángos és egy korsó víz. Evett, ivott, majd újra lefeküdt. Az ÚR angyala másodszor is visszatért, megérintette, és ezt mondta: Kelj föl, egyél, mert erőd felett való út áll előtted! Ő fölkelt, evett és ivott, majd annak az ételnek az erejével ment negyven nap és negyven éjjel az Isten hegyéig, a Hórebig.
Itt bement egy barlangba, és ott töltötte az éjszakát. Egyszer csak így szólt hozzá az ÚR igéje: Mit csinálsz itt, Illés? Ő így felelt: Sokat buzgólkodtam az ÚRért, a Seregek Istenéért, mert Izráel fiai elhagyták szövetségedet, lerombolták oltáraidat, prófétáidat pedig fegyverrel ölték meg. Egyedül én maradtam meg, de az én életemet is el akarják venni. Az ÚR ezt mondta: Gyere ki, és állj a hegyre az ÚR színe elé! És amikor elvonult az ÚR, nagy és erős szél szaggatta a hegyeket, és tördelte a sziklákat az ÚR előtt; de az ÚR nem volt ott a szélben. A szél után földrengés következett; de az ÚR nem volt ott a földrengésben. A földrengés után tűz támadt; de az ÚR nem volt ott a tűzben. A tűz után halk és szelíd hang hallatszott. Amikor Illés ezt meghallotta, palástjával eltakarta az arcát, kiment, és megállt a barlang bejáratánál. Egy hang pedig így szólt hozzá: Mit csinálsz itt, Illés?
1Kir 19,1-13.
VÁRATLAN VÁLASZ
Azután Illés lefeküdt, és elaludt a rekettyebokor alatt. De egyszer csak egy angyal érintette meg, és ezt mondta neki: Kelj föl, egyél! (1Kir 19,5)
Túl sokat vállaltam, fizikailag és érzelmileg teljesen kimerültem. A sok feladat gondolata teljesen elárasztott. Rázuhantam a kanapéra, és így kiáltottam Istenhez: "Fogalmam sincs, hogyan oldhatnám meg mindezt! Szeretném feladni. Kérlek, segíts nekem!" Behunytam a szemem, amint imádkoztam, és a válaszra vártam. Egy óra múlva riadtam fel álmomból, megzavarodva, hogy imádság közben aludtam el. Elgondolkodtam a helyzeten, és rájöttem, hogy amikor imádságban segítséget kértem, nem részleteztem pontosan, hiszen azt sem tudtam, hogy mire van szükségem. Amit kértem, az a segítség volt, a segítség pedig a pihenés formájában érkezett meg. Az imádságomra érkező váratlan válasz megújította erőmet, és segített a lényegre figyelni.
Illés próféta története jutott eszembe, aki teljesen kimerülve azt mondta Istennek, hogy elege van. Teljesen elcsüggedt a körülmények miatt, és azt kérte Istentől, hogy vegye el az életét. Isten viszont hagyta, hogy elaludjon, és angyalt küldött hozzá, hogy enni adjon neki. Illés megerősödve ment tovább, és később képes volt arra, hogy meghallja Isten lágy suttogását. Isten ma is felkínálja a pihenést, hogy felfrissítsen és megújítsa odaadásunkat, hogy bízzunk benne és engedelmeskedjünk neki.
Imádság: Istenünk, köszönjük szeretetedet és gondoskodásodat, s hogy mindig azt adod, amire szükségünk van. Ámen.
Isten váratlan módon is képes megújítani az erőmet.
Tandy Balson (Alberta, Kanada)
