Látomás Izráel újjáéledéséről
Az ÚR megragadott engem; elvitt engem az ÚR lélek által, és letett egy völgyben. Tele volt az csontokkal. Végigvezetett köztük körös-körül, és láttam, hogy nagyon sok csont volt a völgyben, és már nagyon szárazak voltak. Megkérdezte tőlem: Emberfia! Életre kelnek-e még ezek a csontok? Én így feleltem: Ó, Uram, URam, te tudod! Akkor ezt mondta nekem: Prófétálj e csontokról! Mondd nekik: Ti, száraz csontok, halljátok az ÚR igéjét! Így szól az én Uram, az ÚR ezekhez a csontokhoz: Én lelket adok belétek, és életre keltek. Inakat adok rátok, húst rakok rátok, és beborítlak benneteket bőrrel, azután lelket adok belétek, hogy életre keljetek. Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR! Én tehát prófétáltam, ahogyan megparancsolta nekem. Amint prófétálni kezdtem, hirtelen nagy zörgés támadt, a csontok pedig remegni kezdtek, és egymáshoz illeszkedtek. Láttam, hogy inak kerültek rájuk, majd hús növekedett, és végül bőr borította be őket, de lélek még nem volt bennük. Akkor ezt mondta nekem: Prófétálj a léleknek, prófétálj, emberfia, és mondd a léleknek: Így szól az én Uram, az ÚR: A négy égtáj felől jöjj elő, lélek, és lehelj ezekbe a megöltekbe, hogy életre keljenek! Én tehát prófétáltam, ahogyan megparancsolta nekem. Akkor lélek szállt beléjük, életre keltek, és talpra álltak: igen-igen nagy sereg volt. Akkor ezt mondta nekem: Emberfia! Ez a sok csont Izráel egész háza, amely most ezt mondja: Kiszáradtak a csontjaink, és elveszett a reménységünk, végünk van. Azért prófétálj, és ezt mondd nekik: Így szól az én Uram, az ÚR: Íme, felnyitom sírjaitokat, és kihozlak sírjaitokból, én népem, és beviszlek benneteket Izráel földjére. Majd megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR, amikor fölnyitom sírjaitokat, és kihozlak sírjaitokból, én népem! Lelkemet adom belétek, életre keltek, és letelepítelek benneteket a saját földeteken. Akkor majd megtudjátok, hogy én, az ÚR, meg is teszem, amit megmondtam így szól az ÚR.
Ez 37,1-14.
SZÁRAZ CSONTOK
Így szól az én Uram, az ÚR ezekhez a csontokhoz: Én lelket adok belétek, és életre keltek. (Ez 37,5)
Nemrégiben depresszióval küzdöttem, és elveszítettem minden Isten utáni vágyakozásom. Hónapokig látszólag áthatolhatatlan köd vett körül. A reggeli csendességek kínlódások voltak, a templomi istentiszteletek unalmasak, és a szolgálat elviselhetetlen tehernek tűnt. Ez egy olyan "száraz évszak" volt, amit még sohasem tapasztaltam. Szívem legmélyén Istent hibáztattam: "Hogyan engedhetted meg, hogy velem ez történjen?"
Egy napon újra vágyat éreztem, hogy kinyissam a Bibliám. A Szentlélek Ezékiel könyvéhez vezetett. "Életre kelnek-e még ezek a csontok?" Amikor e szavakat olvastam, rögtön rokonságot éreztem Ezékiellel. Eltűnődtem, hogy életem száraz csontjai megelevenedhetnek-e újra. Én így kiáltottam: "A csontjaim szárazak, a reményem elveszett, el vagyok vágva mindentől".
Továbbolvastam, ahogy Ezékiel prófétált, és zörgő hang kísérte a csontok összerendeződését. Végül lélek költözött beléjük, és életre keltek, majd talpra álltak. Nem tudtam visszatartani a könnyeimet. Míg ízlelgettem a történetet, Isten friss életet lehelt belém. A Szentírás szavaitól újraéledt a remény, amiről azt hittem, hogy elveszett. Ez megerősített, hogy Isten soha nem távozott mellőlem. Még akkor is, amikor úgy tűnik, hogy a remény elvész, Isten ismeri küzdelmeinket, és új életet lehel belénk.
Imádság: Istenünk, beszélj hozzánk a "völgyben", és elevenítsd meg száraz csontjainkat a te leheleted által. Ámen.
Lelki válságban is bízzunk Isten életet adó Lelkében!
Piyumi Kapugeekiyana (Nyugati-Provincia, Sri Lanka)
