Szombat elmúltával, a hét első napjának hajnalán, elment a magdalai Mária és a másik Mária, hogy megnézzék a sírt. És íme, nagy földrengés támadt, mert az Úr angyala leszállt a mennyből, és odalépve elhengerítette a követ, és leült rá. Tekintete olyan volt, mint a villámlás, és ruhája fehér, mint a hó. Az őrök a tőle való félelem miatt megrettentek, és szinte holtra váltak. Az asszonyokat pedig így szólította meg az angyal: Ti ne féljetek! Mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek. Nincsen itt, mert feltámadt, amint megmondta. Jöjjetek, nézzétek meg azt a helyet, ahol feküdt. És menjetek el gyorsan, mondjátok meg a tanítványainak, hogy feltámadt a halottak közül, és előttetek megy Galileába: ott meglátjátok őt. Íme, megmondtam nektek. Az asszonyok gyorsan eltávoztak a sírtól, félelemmel és nagy örömmel futottak, hogy megvigyék a hírt tanítványainak. És íme, Jézus szembejött velük, és ezt mondta: Legyetek üdvözölve! Ők pedig odamentek hozzá, megragadták a lábát, és leborultak előtte. Ekkor Jézus így szólt hozzájuk: Ne féljetek! Menjetek el, adjátok hírül testvéreimnek, hogy menjenek Galileába, és ott meglátnak engem.
Mt 28,1-10.
HÚSVÉT VASÁRNAP
Szombat elmúltával, a hét első napjának hajnalán, elment a magdalai Mária és a másik Mária, hogy megnézzék a sírt. (Mt 28,1)
Nyugdíjba vonulásom óta reggelente több időm jut arra, hogy megfigyeljem a természetet. A Sonora-sivatag közelében élünk, Észak-Amerika délnyugati részén. Reggelente kicsi, sütkérező gyíkokat figyelhetek meg, amelyek a reggeli napfényben melegítik magukat, hogy aztán sebesen kúszva kezdjék meg napjukat. Megfigyeltem az egerészölyveket, amelyek a hatalmas kandeláberkaktuszok tetején melegítik szárnyaikat, mielőtt a magasba repülnének. Figyelem az öreg kutyámat, amint a teraszon szunyókálva sütteti fáradt, fájós csontjait.
A mai igét olvasva azon töprengtem, mi vezette ezeket a nőket arra, hogy hajnalok hajnalán kimenjenek Jézus sírjához, és beolajozzák a testét? Úgy hiszem, ezek a nők nem csak a zsidó szokásoknak megfelelve kerekedtek fel, de annak reményében is, hogy Krisztus valóban feltámad, és a reggel új reménnyel ragyogja be az ő életüket is.
Számtalan gyülekezet szerte a világon hajnali istentisztelettel köszönti húsvét ünnepét - a feltámadt Krisztusba vetett hitünknek egyfajta ünneplése ez. Tehát, a napkelte amellett, hogy meleget és nyugalmat áraszt, reményt is ad nekünk. Testvéreinkkel együtt kiáltjuk, hogy Feltámadt! és megragadjuk a reményt, ami minden nappal megújul!
Imádság: : Istenünk, erősítsd meg hitünket, hogy minden nap új, a Feltámadottba vetett reménnyel induljunk! Ámen.
A napkelte reményt ad minden új napon.
Doug Wingert (Arizona, USA)
