Rövid történet a tizedről

Volt egyszer egy ember, akinek nem volt semmije, de Isten adott neki tíz almát.

Három almát arra adott, hogy legyen mit ennie;

három almát adott arra, hogy azok árát ruházkodásra költse;

hármat pedig, hogy azok fölhasználásával megvédje magát az időjárás viszontagságaitól, az esőtől és a naptól.

Egy almát arra adott, hogy tudjon valamit visszaadni Teremtőjének, amivel kifejezheti háláját a kilenc almáért, amit magára költhetett.

Így az ember három almát megevett,

három árát öltözködésre költötte,

hármat pedig az otthonára fordított, házat épített.

Ekkor ránézett a tizedik almára...
Az sokkal nagyobbnak és zamatosabbnak látszott a többinél. Tudta, hogy Isten azért adta, hogy hálából egyet visszaadhasson a kilencért. Végül is így okoskodott: Istennek úgy is van elég. A világ összes almája az Övé...

...így az ember megette a tizedik almát, és Istennek visszadta - a csutkát.

Isten neked is adott elég almát minden szükséged kielégítésére. Azon felül is ad, hogy kifejezhesd iránta való háládat. Hajlandó vagy visszaadni Istennek a legnagyobbnak és legjobbnak látszó almádat? Vagy csak a csutkát adod?