A látás fokozatai

A hajnali sötétségben vezetem az autómat. Esik az eső. A szélvédőüveg és a visszapillantó tükrök vízgyöngyözöttek. Az autóban velem utazó családom leheletétől és testmelegétől a szélvédőüveg belső felületére lecsapódik a pára. A látásom szinte a nullával egyenlő. Hogy a látásszázalékomon javítsak, bekapcsolom az ablaktörlőt. Megkönnyebbülten konstatálom, hogy a láthatóság milyen nagymértékben javult. Ám a tükrökön még mindig ülnek a vízgyöngyök, a szélvédőüveg párássága sem múlt el, és még mindig sötét van. Bekapcsolom a fűtőmotort. Bár még hideg levegőt fúj a szélvédőüveg belső falára, ám fokozatosan érzékelem, hogy a kilátásom tovább tisztul, de még mindig nem tökéletes. Lassacskán az esőzés alábbhagy, végül eláll. A visszapillantó tükrök megszáradnak, s néhány fokkal ismét tisztábban látok. Végre szakadozik a sötétség, kivilágosodik és ez által is, javul egy kissé a látásom. A szélvédőüveg is megszárad, még tovább javul a látásom, de még mindig nem száz százalékos. Ugyanis az üveg, a fénytörési jelenségek miatt – ha néhány ezreléknyit is – visszatart a tökéletes láthatóságból. Ezért, lelki szemeimmel szinte már látom, hogy a tökéletes látás érdekében valaki kiszereli a szélvédő üveget. A szemem is jó, és a látnivaló, valamint a szemem között semmiféle zavaró tényező nincs. Most már a látás tökéletes. Igen, de csak a hitetlen ember számára. Mert nekünk, Istenben hívő embereknek, csak akkor tökéletes a látásunk, ha a zavaró tényezők mellett, meglátjuk a mi hatalmas Megváltó Istenünket, Jézus Krisztust is.

Fórizs József

Bp. 2006. 11. 21