Cseh Gábor bizonyságtétele

Szüleim megszületésem után a Református gyülekezethez kereszteltettek meg, ahová, mint gyerek, minden Vasárnap hűségesen jártam, de valahogy nem volt világos a tanítás, amelyet hallottam. 14 évesen konfirmáltam a gyülekezet szabályai szerint, de annak jelentőségével nem voltam tisztában. Ezt követően, az általános iskoláim befejezése után a szakmunkás iskolám félbehagytam, majd dolgozni kezdtem. A harmadik munkahelyemen kezdtem el a kollégákkal a züllést, és egyre jobban sikerült a lejtőn lefelé csúsznom. A végállomás, naponta több liternyi szeszes ital elfogyasztása, és 4-5 doboz cigaretta elszívása volt. És itt volt az a nap, amelyen be kellett fejeznem a züllést, ez egy üzemi évzáró est volt, és itt nagyon elléptem a célt. Olyan szintre vittem a kollégáimmal az ünneplést, hogy komoly alkoholmérgezést kaptam. Ezt követően, 10 napig voltam olyan beteg, hogy nem bírtam felkelni, majd ezt követően egy idegösszeomlást kaptam. Idegosztályra kerültem, mert nem tudtam már írni, sem olvasni, és sűrűn kihagyott az emlékező képességem. A kezelés közben olyan ideggyulladást kaptam, hogy állapotom nagyon gyorsan leromlott. Annyit meg kell jegyeznem, hogy ezt megelőzően sok esetben találkoztam egy tőlem idősebb hívő emberrel, de őt akkor még ki nem állhattam, mert folyton a szentírásról beszélt, és Jézusról. Ez az ember akkor eljött látogatóba, és beszélt a megtérésről, és arról, hogy senki sincsen ezen a világon véletlenül. Másnapra állapotom nagyon rosszra fordult. András délután újra eljött látogatni és egy kis lapon 5 igehelyet adott, amelyek arról szóltak, hogy ha meg kellene állnom Krisztus előtt, hogyan számolhatnék el az eddigi életemmel. András imádkozott hangosan és elment. Kérte, hogy az igéket olvassam el. Délután nem volt nyugtom a lapot illetően, és nekifogtam, hogy elolvasom. Életemben semmi sem nyílt meg olyan tisztán, mint ez az 5 igehely. És hosszú idők után először imádkoztam az Istenhez, és azt kértem, hogy ha Ő azt akarja, akkor formáljon meg, vagy át. Ezt követően elaludtam, és nagyon furcsa álmom volt. Láttam magamat amint egy végtelen helyen valami ágyszerű valamin feküdtem, és egy láthatatlan kéz átváltoztatja a régi testemet újra. Amikor felébredtem, el voltam kerítve, mert már esélyt sem adtak, hogy ezt az állapotot túlélem. És csodák csodája éhes voltam, holott napok óta minden élelem és folyadék kijött belőlem. Másnaptól elkezdődött az összes kivizsgálásom, és minden eredményem negatív volt. Azóta sikerült újra megtanulni írni, olvasni, és 1987-ben éreztem, hogy szükséges a bemerítkezésem. Ma az az ember, aki akkor az ágyam mellett imádkozott, a legkedvesebb testvérem, és barátom. És ma nagyon örülök, hogy akkor így döntöttem, és elfogadtam őt. Az Úr Jézus vérében ma is van gyógyulás, és van szabadulás. Életemben odáig jutottam, hogy az ő kegyelme által üzemvezető vagyok, ott ahol dolgozom. Remélem és hiszem, hogy sok embertársamnak erőt ad, hogy lehet az elrontott életből is jó, ha Jézust elfogadjuk, és Őt szívünkbe hívjuk.

Cseh Gábor