„MINTHA SZÍVEN TALÁLTAK VOLNA”

„MINTHA SZÍVEN TALÁLTAK VOLNA”

JUTALOM

„Íme, mi elhagytunk mindent, és követőid lettünk”/Mk 10,28/

A tanítványok már régóta jártak Jézussal, az ő tanításai szerint éltek és végezték mindennapi munkájukat. Hűségesek voltak. Szerették volna, ha kézzelfogható lenne az eredménye mindazoknak a fáradozásuknak, amit Jézusért és az evangéliumért tettek. Jézus megnyugtatja őket: nem marad el a jutalmuk, itt a földön százannyit kapnak értük, még örök életet is nyernek a mennyben, de ugyanakkor számítani kell az üldöztetésekre is, mert ez vele jár.

Ez a mai napra kijelölt, olvasott ige egyenesen nekem szólt, mintegy válasz a napokban megtapasztalt, megélt programomra. Általam fontosnak tartott programra készültem, egyházi jellegű. Feleségem is tudott róla, de közbejött egy családi esemény, amelyen a feleségem szerette volna, ha én is részt veszek. Ugyanabban az időpontban két helyen kellene lennem. Ez fizikailag lehetetlen. Gondolkodtam: ha az egyházi eseményen, ünnepi alkalmon veszek részt, akkor magamat építem, ha pedig a családin, akkor több embernek teszek jót. Nem volt könnyű dönteni, de egy éjszakai töprengés után közöltem feleségemmel, aki szintén hitben jár, hogy nem megyek el egyedül arra az ünnepi alkalomra, hanem együtt leszek a családdal. Amikor ezt közöltem vele, azt mondta, hogy nyugodtan menjek el, mert ő más megoldást forgat a fejében. Elmondta.

Az ő változata bizonyult jónak: elmentem az egyházi ünnepségre és a feleségem a családi program után lelki testvérekkel jött az ünnepségre és együtt örvendezhettünk a nap végéig a tartalmas programon.

Ennek a történetnek a kapcsán értettem meg igazán a fenti igét. Ha mi hitből fel tudjuk adni saját elképzelésünket, ezzel nem leszünk szegényebbek, csak gazdagabbak és még ráadás is jön. Amikor eljutottam odáig, hogy ne az én önző egyéni érdekemet tartsam szem előtt, hanem a másokét is, őszintén le tudtam mondani a saját programomról, akkor már Istennél megvolt a megoldás, amely   a mi javunkra vált. Sokszoros öröm, százannyi volt számomra, mert láttam a többiek elégedettségét. Ez a megtapasztalás még inkább arra int, bátran merjem letenni ügyes-bajos dolgaimat Isten kezébe, mert ő jobban tudja, mi válik a javamra és nem is akar megszomorítani, azt akarja, hogy dicsérjük Őt, mennyi jót tett velünk.

Isten igéje élő és ható, ma, ha figyelmesen olvasom a napi igét, akkor van számomra üzenete. Isten Szentlelke működik ma is a világban, és az én szívemben is, ha engedem. Isten nem erőszakos, de a kegyelmét gyakorolja rajtam és rajtam keresztül más ember szívében is. Ehhez engedelmesség kell, nem szabad görcsösen ragaszkodnom az elképzelésemhez, hanem engednem szükséges a Lélek munkáját a hétköznapi életemben. Erre tanított engem ez a megtapasztalt, leírt történetem.

                                                                                                                                                                                                      Nyírbátor /500 éves ref. . templomi ünnepség/   2011. 05. 29               Horváth Csaba