Isten szeretettörvénye
Nem, nem teológiai eszmefuttatásról lesz szó, hanem nagyon is praktikusan megtapasztalt szeretettörvénynek a megtapasztalásáról.
Lakásunk vízháztartását a gyűrűs kútba csatlakoztatott vízszivattyú biztosítja. A kertgazdaság öntözése is ezzel zajlik. 12 éve van így. Légtartály nélküli, ún. direkt bekötés, ami azt jelenti: a csap megnyitásával szinte egyidőben bekapcsol a motor és nyomja a vizet. Elzárást követően, pár mp. múlva leáll. Van ennek némi hátulütője is, amint mindjárt látni fogjuk..
Két hete, csütörtökön 3/4 7 körül indulok az állatok etetésére, itatására. A betonbunkerhez érve - ami pince helyett a szivattyú otthona - hallom; megy a motor. Vissza a lakásba. Valahol nincs elzárva a csap. A konyhában látom: enyhén folyik a víz. Elzárom, s indulok újra. De a motor tovább is zúg. Akkor hát “le a bunkerbe!” Ahogy elveszem a fedelet és indulnék a vaslétrán, mellbe vág az ottani klíma. Szabályosan, mintha szaunába érkeznék, pedig inkább hűvösnek kéne lennie. A motor érintőképernyős részét matatom, nyomkodom, s nagy nehezen megáll. Ám hiába a csapok megnyitása, bármilyen kísérlet - a szivattyú nem kapcsol be, maximum a motor nyavalyog. Kb. 10 órán át ment így a rendszer, fékezett módon. Vagyis a csörgedező víz a motort állandó járatra kényszerítette, viszont nem tudott két atmoszférával továbbítani, tehát csaknem az egészet állandóan forgatva, forró vizet képzett. Na, most mi lesz? Sok-sok internetezés, telefonozás, de semmi eredmény. Egyetlen szerelő, akit felleltem, de ő is csak beszerel, nem javít.
Kezdtem kétségbe esni. Imádkoztam, rimánkodtam: “Uram! Ha Te nem segítesz - kész, mehetek világgá. Minden lehetséges a hívőnek, segíts hitetlenségemen! Aki Hozzád fordul, azt semmiképpen ki nem veted, s ugyan, ki máshoz fordulhatnék is? Uram, azt ígérted: követőidet jelek kísérik, többek közt, hogy amikor kezüket betegekre vetik, azok meggyógyulnak. Úr Jézus! Beteg a motor, segíts meggyógyítani! Bár erős fenntartásaim vannak a neoprotestáns közösségek futószalagszerű kézrátételeivel szemben, kételkedvén azok Tőled való indíttatását illetően valahányszor, de ha nincs ellenedre Uram, gyermeki hittel így imádkoznék kivételesen. Egyáltalán nem mantrázó varázslásként, hanem a Beléd vetett bizalom kizárólagos megnyilvánulása alapján. Könyörülj rajtam Istenem!”
Így alázkodtam meg a Mindenható előtt, Tőle várva és remélve a választ, miközben megnyomtam a piros pöttyöt az érintőpulton. Néhány mp. és a rendszer helyreállt, volt víz. Családtagjaim csodálkozására mondtam: kézrátétellel imádkoztam, és az ÚR meggyógyította.
Itt lenne a helye a happy and-nek, de jön egy csavar a történetbe. Talán a Mindenható elvárta volna, hogy mindezt az örömhír vasárnap mindjárt megosszam a gyülekezettel, s együtt dicsérjük Őt szeretetéért, kegyelméért. Nem történt meg, sőt, még egy nyamvadt facebook bejegyzést sem produkáltam. S talán Isten koppintott ezért az orromra. Mindenesetre, kedden reggel a szokásos járatomban nyitom a kerti csapot, vízért a baromfinak - s döbbenten tapasztalom: gőzölgő meleg víz folyik. Bunkerbe le. Zúg motor, nem lehet leállítani. Csak a villanyóra-szekrényes kismegszakító lekapcsolása állítja meg. Ám az újabb felkapcsolással az eredmény ugyanaz.
Nálunk szinte mindennap megy a mosógép. Most is szükség lenne rá, fiam másnap menne szolgálatba. Mielőtt indulok a napi teendők miatt fel a lakótelepre, mondom hitvesemnek: “A jelek szerint tényleg a végét járja a vízszivattyú. Most bekapcsolom, s majd a mosás végén le kell kapcsolni. Járok, kelek, s mire hazajövök, kiderül: megy a motor, de víz ki tudja, mióta nincs. Tűzforró a szivattyúház.
Hasonló lelkiség, fohász, kétségek, mint anno, csütörtökön. Nagy nehezen, addig nyomkodom a képernyőt és sózok oda ököllel a masinának, hogy végre leáll, nem zúg. Pillanatnyilag ez is sikerélmény. Locsolókannával öntözgetem a forró vasat.
Kisvártatva, bunkeres magányomban megkísérlem indítani a motort. Ötször, tízszer, tizenötször. A motor ugyan nyekeregve dolgozik, de víz sehol. “Uram, ha nem segítesz, meghalok. Nélküled csupa kudarc az életem. Könyörülj rajtam!”
S ekkor - utólag talán tényleg Égi sugallatnak mondható - eszembe jut: olyan ez, mint az előző, hidroforos időben, amikor levegősödött a rendszer, s újra kellett tölteni. A szivattyúház előtt az utolsó, colos műanyagcső ék-alakú csatlakozóját próbálom lazítani. Enged, lecsavarható. Körülményes a hozzáférés, a kannából a töltögetés nagyobb része a földre jut, de úgy érzem; ha erre indított az ÚR, akkor ennyi elég. Összerakom az idomot, s fohászkodó lélekkel megnyomom a piros gombot. És hallelujah 4-5 mp. múltán jön és megy a víz. Sőt, miután jól kieresztettük a csapokat, s rengeteg levegőtől szabadult a rendszer a víznyomás közben - a csap elzárást követően le is állt a motor, eredeti módon működött.
Pillanatnyilag is ez a helyzet. Áldott legyen az ÚR mindörökké!
Murphy törvénye szerint ami el tud romlani, az el is romlik. Milyen jó, hogy Isten szeretettörvénye képes ezt felülírni.
2020. július. 5. Mihálovics Zoltán