“Az Úr Isten megnyitotta fülemet, és én nem voltam engedetlen,
hátra nem fordultam.”
Ézsaiás 50,5
Jézusnak sok oka lett volna hátrafordulni, amikor az Úr
elküldte Õt erre a földre.
Mindjárt a születésénél. Lejött az irtózatos körülmények közé,
otthagyva Isten szeretetét, amit a menny jelentett számára.
Végig, egész életén át annyi fájdalom és csalódás érte, ami
bennünk azt ébresztette volna fel, hogy megfordulunk.
Mennyi szolgálatnak fordítottál már hátat, mert nem ment, és
kijelentetted: nem csinálom tovább!
Jézus útja, Aki irántunk való szeretetbõl jött, tele volt
csapdákkal.
A farizeusok, az írástudók állították neki. Az a nõ, akinek
hét férje volt, kié lesz a feltámadás után? Szabad-e a
császárnak adót fizetni? Meg kell-e kövezni a házasságtörõ
nõt? Amikor a néma ördögöt kiûzi, azt mondják: Belzebub van
benne! Amikor a gutaütöttnek azt mondja: Bízzál, fiam! -
istenkáromlónak nevezik.
Bennünk megfordult volna, hogy érdemes-e ilyen emberekért élni.
De Jézus csodálatos biztonsággal lépi át ezeket a csapdákat.
Az Úr Jézuson a legmélyebb sebeket az övéi ejtették. Az
ellenségeire nem fakadt ki. De amikor lemegy a megdicsõülés
hegyérõl, és látja, hogy tanítványai nem tudnak a holdkóros
fiún segíteni, azt mondja: Hitetlen nemzetség, meddig tûrlek
még titeket? Át kellett élnie, milyen lélek van
tanítványaiban, akik azt akarták, hogy tûz szálljon alá arra
a falura, amelyik nem fogadta be Jézust.
Nem azért jöttem, hogy elveszítsem az emberek lelkét, hanem
hogy megtartsam.
Nem azoktól az emberektõl szenved Jézus, akik azt mondják,
hogy nem Isten Fia. Azoktól a sebektõl szenved, amiket az övéi
ütöttek rajta.
Nem fordul hátra veled és velem kapcsolatban sem.
Júdástól sem, aki mellette lopott, mellette lett áruló. Jézus
ennek ellenére szerette övéit, és mindvégig szerette õket.
Hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges!
