Figyelmeztetés

 

Figyelmeztetés

„Ember, megmondta neked, hogy mi a jó, és hogy mit kíván tőled az Úr! Csak azt, hogy élj törvény szerint, törekedj szeretetre, és légy alázatos Isteneddel szemben.” (Mikeás 6,8)

 

Isten minden időben figyelmezteti népét, mert azt akarja, hogy közelebb kerüljön hozzá. Erre használta a prófétákat is, akik mindig őszintén adták át az ő üzenetét. Isten szól az emberhez igéje által és történéseken keresztül. A mai időben megmaradt nekünk a Szentírás, hogy belőle merítsünk és így tudjuk meg, hogy mi a terve velünk. Ugyanakkor felhasználja a bennünket körülvevő jelenségeket is: a természet erőit, betegségeket, járványokat. Ő a mindenség Ura, neki van alávetve az egész univerzum. Tudta nélkül még egy hajszál sem hullhat le a fejünkről. Most éppen egy világjárványt, pandémiát használ fel, hogy vegyük észre, mily kicsik vagyunk egy láthatatlan parányi vírussal szemben. Nem tudjuk honnan jött, miért került közénk, meddig lesz közöttünk, egyszerűen velünk van és uralkodik, terjed, leteríti, megbénítja, átalakítja az egész világot. Az emberiség színe-java összefogott ellene: kutató orvosok, gyakorlati járványügyi szakemberek, rendvédelmiek, politikusok Kivétel nélkül minden embert érint: kicsiket-nagyokat, szegényeket- gazdagokat, hívőket-hitetleneket. A nagy összefogásnak vannak részeredményei ezer-milliárdokat elköltve rá, de teljesen eltüntetni eddig nem sikerült, gyengült ugyan, de küszöbön áll a következő hullám.

A hitéletünket is befolyásolta ez a járvány, hiszen bezárultak egy időre a templomok ajtajai és fizikailag távol kerültünk egymástól. Magunkra voltunk hagyatva a csendességünkben, az imaéletünkben. Vajon hogyan használtuk fel ezt az időszakot, amikor Isten több időt adott a belső hitéletünk megélésére, az ige alaposabb tanulmányozására, az imádkozásra? Volt-e belső hallásunk igeolvasás közben, hogy mit kíván tőlünk az Úr? Éltünk-e az Ő törvénye szerint? Gyakoroltuk-e a szeretetet embertársainkkal szemben? Meg tudtuk-e alázni magunkat Isten előtt? Mindezekre a kérdésekre választ vár tőlünk a Teremtő Mennyei Atyánk. Igen, a hívő emberektől. Hogyan forgolódunk a világban a figyelmeztető járvány közben/után az embertársaink körül? Hirdetjük-e az örömhírt nekik ebben a kegyelmi időszakban, amikor – az ének szavaival: „ma még lehet, ma még szabad, borulj le a kereszt alatt”.

Viszonylag egy enyhe figyelmeztetést éltünk át hazánkban az elterjedt vírus által, de ez legyen nyomatékos: nem lehet folytatni az életünket ott ahol abba hagytuk büntetés nélkül, igenis megtérésre van szükség. Az egyházunknak megújulásra: nem szavakban, hanem tettekben. Minden hívő embernek megvan a felelőssége a környezetével, a gyülekezetével, a családjával és önmagával szemben, hogy komolyan vegye Istennek ezt a nyomatékos üzenetét: a régi életet nem lehet folytatni, Krisztusban, Krisztussal újat kell kezdeni.

Vegyük komolyan Pál intelmét: „Az az indulat legyen bennetek, amely Krisztus Jézusban is megvolt: aki Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és emberként élt, megalázta magát, és engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.” (Filippi 2,5-8)

                   Nyíregyháza, 2020. június 24.                             Horváth Csaba

Hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges!

2020 Augusztus
Ke Sze Cs Szo Va
27 28 29 30 31 1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30
31 1 2 3 4 5 6

Tárhelyszolgáltatónk

Napi áhítat feliratkozás

Bejelentkezés

Legújabb kommentek