Harcos Katalin: Gondolatok egy korhadt útszéli feszület előtt...

Az út mentén korhadó feszület...
rajta Krisztus sok sebből vérző teste,

Gondolatok egy korhadt útszéli feszület előtt...
Bp. 2004. nov. 15.

Az út mentén korhadó feszület...
rajta Krisztus sok sebből vérző teste,
mit kegyetlen katonák szögeztek
a gyilkos, megszégyenítő keresztre.

Fájó teste már végleg megdermedt,
lábszárát a rómaiak megtörték,
arca megváltó halálba ernyedt,
s árszúrt oldala nedvét letörölték.

Csak állok, és megdöbbenten nézem
az önfeláldozás íly nagy csodáját...
képtelenség ésszel felérnem,
hát újra élem halála borzadályát.

Jézus isten lényét emberi
testnek kínjai gyötörték halálra,
mert meg akarta ezzel menteni
a bűnös embereket a túlvilágra.

És mi, emberek, méltók vagyunk-e
a végtelen nagy önfeláldozásra?
Cserébe hitünket adjuk-e,
hallgatunk-e Jézus hívó szavára?

Uram, én fölajánlom most Neked
tiszta szeretetemet és imámat,
s bűnbánón lábaidhoz helyezem
minden megvetett emberi hibámat.

Segíts, hogy megtisztuló lélekkel
járuljak majd vasárnap eléd
és készítsem szívem szeretettel
várva születésed szentséges ünnepét!

                        Harcos Katalin