Debreceni Zoltán: Szűz hó roppan...

A debreceni téli erdő sűrűjében lépkedek.
Már egyedül megyek,
nem fogod a kezem.
Lábam alatt szűz hó roppan,
de sokat jártam itt veled.

A zimankót lassan a kikelet váltja,
majd meleg nyár borul újra
a debreceni tájra.
Aztán ősz,
színes, esős.
Sírnak az eső lepte fák,
épp úgy, mint mikor megismertelek.

A fáról az eső,
mint a könnycseppek úgy hullanak reám.
Most olyan nehéz a szívem...
A természet templomában vigaszt lelek,
kedvesem rád emlékezem.

Debreceni Zoltán (Dombóvár)

 

CAM00024

 

Hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges!

2020 Január
Ke Sze Cs Szo Va
30 31 1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 31 1 2

Tárhelyszolgáltatónk

Napi áhítat feliratkozás

Bejelentkezés

Legújabb kommentek