Pecznyík Pál: Ima népünkért

Menyben lakó Édesatyánk,

lakhelyedből, tekints le ránk.

Imáinkban kérve – kérünk,

szánd meg büszke, magyar népünk!

Azt gondolja: ha vallásos,

mennyben várja, aranyváros.

Díszes, vallásos mezbe jár,

ám a szívén, ott van a zár.

Hívőnek képzeli magát,

s vígan vonul, a Földön át.

Tetszésed: jobban megnyerje,

zarándokol sok kegyhelyre.

Mert szomjúság, gyötri lelkét,

de élő vízre, nem lelt még.

Földi forrás, poshadt, meleg,

lelke szomját, nem oltja meg.

Atyánk, fáj a szíved néked,

bűn útján jár, magyar néped.

Bűnét: Fiad vállalta fel,

hogy egy magyar se vesszen el!

Könyörülj a magyar népen,

bálványoktól, Hozzád térjen!

Bűnt kedvelő magyar nemzet,

lelki nyugvást, Benned lelhet.

Drága Fiad: érte is halt,

honába hív, minden magyart!

S aki bűnét, szívből bánja,

vár rá, üdve koronája.

Hála, meghallgattál minket,

megszántad, büszke népünket.

Lelke éljen, Téged félve,

nemzedékről – nemzedékre.

Pecznyík Pál Celldömölk, 2016. VI. 28.