Történt pedig azokban a napokban, hogy Augusztusz császár rendeletet adott ki: írják össze az egész földet.
Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíriában Kviriniusz volt a helytartó.
Elment tehát mindenki a maga városába, hogy összeírják.
Felment József is a galileai Názáretből Júdeába, Dávid városába, amelyet Betlehemnek neveznek, mert Dávid házából és nemzetségéből származott,
hogy összeírják jegyesével, Máriával együtt, aki áldott állapotban volt.
És történt, hogy amíg ott voltak, eljött szülésének ideje,
és megszülte elsőszülött fiát. Bepólyálta, és a jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely.
Pásztorok tanyáztak azon a vidéken a szabad ég alatt, és őrködtek éjszaka a nyájuk mellett.
És az Úr angyala megjelent nekik, körülragyogta őket az Úr dicsősége, és nagy félelem vett erőt rajtuk.
Az angyal pedig ezt mondta nekik: Ne féljetek, mert íme, nagy örömet hirdetek nektek, amely az egész nép öröme lesz:
üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában.
A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban.
És hirtelen mennyei seregek sokasága jelent meg az angyallal, akik dicsérték az Istent, és ezt mondták:
Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat.
Miután elmentek tőlük az angyalok a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: Menjünk el Betlehembe, és nézzük meg azt, ami ott történt, amit az Úr tudtunkra adott.
Elmentek tehát sietve, és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő kisgyermeket.
Amikor meglátták őt, elmondták mindazt, amit erről a kisgyermekről az angyalok hirdettek,
és mindenki, aki hallotta, elcsodálkozott azon, amit a pásztorok mondtak nekik.
Mária pedig mindezeket a beszédeket megjegyezte, és szívében forgatta.
A pásztorok pedig visszatértek, dicsőítve és magasztalva Istent mindazért, amit hallottak és láttak, úgy, ahogyan ő megüzente nekik.
ADVENT 3. VASÁRNAPJA
…és megszülte elsőszülött fiát. Bepólyálta, és a jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely. (Lk 2,7)
Karácsony előtt teljesen maguk alá temettek az előkészületek, a családi összejövetelek szervezése és a „tökéletes” ajándékok utáni hajsza. Nehéz volt megállni, és a karácsony valódi értelmére gondolni. Egy csendes estén elhatároztam, hogy elolvasom Jézus születésének történetét. Az istálló egyszerűsége mélyen megérintett. Máriának és Józsefnek anyagilag aligha volt mit felajánlaniuk, mégis mindenüket – a jelenlétüket, a szeretetüket és a bizalmukat – Istennek adták.
Ráébredtem, hogy a karácsony kevésbé szól a drága ajándékokról, sokkal inkább arról, hogy teljes szívünkkel jelen legyünk Isten és szeretteink számára. Jézus nem harsonaszóval, hanem alázattal jött a világra, közel hozva hozzánk Isten szeretetét. Ez emlékeztetett arra, hogyan adhatok szeretetet apró, de sokatmondó módon – időt töltve a családommal, értő füllel meghallgatva másokat, vagy segítve a rászorulókon. Ezek a tettek kicsinek tűnhetnek, mégis a karácsony valódi lényegét hordozzák.
Isten szeretete nem gazdagság vagy luxus formájában érkezett, hanem egy jászolban fekvő, alázatos gyermekként. Szeretném észben tartani, hogy igazi ajándékokat szívből adhatok.
Imádság
Szerető Istenünk! Segíts, hogy az ünnepi időszakban megosszuk szeretetedet a körülöttünk lévőkkel! Ámen.
Jelenlétemmel kinek szerezhetek örömet karácsonykor?

