2014. július 13. vasárnap

Amikor pedig megtudta Jézus, hogy a farizeusok meghallották, hogy ő több tanítványt szerez és keresztel, mint János - bár maga Jézus nem keresztelt, hanem a tanítványai - , elhagyta Júdeát, és elment ismét Galileába. Samárián kellett pedig átmennie, és így jutott el Samária egyik városához, amelynek Sikár volt a neve. Ez közel volt ahhoz a birtokhoz, amelyet Jákób adott fiának, Józsefnek. Ott volt Jákób forrása. Jézus akkor az úttól elfáradva leült a forrásnál; az idő délfelé járt. Egy samáriai asszony jött vizet meríteni. Jézus így szólt hozzá: "Adj innom!" Tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek. A samáriai asszony ezt mondta: "Hogyan? Te zsidó létedre tőlem kérsz inni, mikor én samáriai vagyok?" Mert a zsidók nem érintkeztek a samáriaiakkal. Jézus így válaszolt: "Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki így szól hozzád: Adj innom! te kértél volna tőle, és ő adott volna neked élő vizet." Az asszony így szólt hozzá: "Uram, merítő edényed sincs, a kút is mély: honnan vennéd az élő vizet? Talán nagyobb vagy te atyánknál, Jákóbnál, aki ezt a kutat adta nekünk, és aki maga is ebből ivott, sőt fiai és jószágai is?" Jézus így válaszolt neki: "Aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik, de aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne." Az asszony erre ezt mondta: "Uram, add nekem azt a vizet, hogy ne szomjazzam meg, és ne kelljen idejárnom meríteni."
Az asszony így felelt: "Tudom, hogy eljön a Messiás, akit Krisztusnak neveznek, és amikor eljön, kijelent nekünk mindent." Jézus ezt mondta neki: "Én vagyok az, aki veled beszélek." Tanítványai éppen ekkor jöttek meg, és csodálkoztak azon, hogy asszonnyal beszél, de mégsem mondta egyikük sem: "Mit akarsz, vagy mit beszélsz vele?" Az asszony pedig otthagyta korsóját, elment a városba, és szólt az embereknek: "Jöjjetek, lássátok azt az embert, aki megmondott nekem mindent, amit tettem: vajon nem ez-e a Krisztus?"

Jn 4,1-15.25-29.

LELKI VÍZ

Jézus így válaszolt neki: aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik. (Jn 4,14)

Szombat este egy közeli pékséghez autóztam, gondolva, egy szelet süteménnyel tompítom mélységes magányomat. Amikor az eladó közölte, hogy "Éppen elfogyott", nem tudtam elfojtani érzéseimet. Otthon rájöttem, hogy lelki szükségletemet fizikai megoldással próbáltam betölteni. Habár hosszú ideje nem kerestem Istent, azon az éjszakán kiáltottam hozzá. Meglepődtem, milyen hamar éreztem jelenlétét, békéjét és szeretetét.
Hirtelen a Jn 4-ben szereplő nővel azonosítottam magam. János nem nevezte néven, csak azt mondta: "egy samáriai asszony". Amikor Jézus az élő vízről beszélt neki, az asszony azt mondta: "Uram, add nekem azt a vizet, hogy ne szomjazzam meg, és ne kelljen idejárnom meríteni." (Jn 4,15). Először nem értette, hogy Jézus lelki vízről beszél, de ahogy Jézus folytatta, egyre inkább meggyőződött róla az asszony, hogy Jézus a Messiás. Korsóját otthagyva visszafutott, hogy beszéljen a sikáriaknak az emberről, aki mindent tudott róla.
Hasonló módon Isten békéjének megtapasztalása engem is arra indított, hogy visszatérjek a hívők közösségébe. Visszamentem a gyülekezetbe, és elkezdtem olvasni a Bibliát. Megkaptam a szükséges bátorságot ahhoz, hogy elmondjam, hogyan vígasztalt meg Isten.

Imádság: Hálát adunk Urunk, hogy szeretsz, és olyanná formálsz bennünket, amilyenné te szeretnéd, hogy legyünk. Ámen.

A süti finom, de Isten mindennél jobb.
Sue Tornai (Kalifornia, USA)

IMÁDKOZZUNK A MAGÁNYOS EMBEREKÉRT!

Hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges!

2023 Február
Ke Sze Cs Szo Va
30 31 1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 1 2 3 4 5

Tárhelyszolgáltatónk

Napi áhítat feliratkozás

captcha 

Bejelentkezés

Legújabb kommentek