2014. július 17. csütörtök

Egyszer, amikor Jób fiai és leányai lakomáztak, és borozgattak elsőszülött testvérük házában, hírnök érkezett Jóbhoz, és így szólt: A marhákkal szántottak, a szamarak pedig mellettük legelésztek. De a sébaiak rájuk rontottak, és elvitték azokat, a legényeket pedig kardélre hányták. Csak én menekültem meg, hogy hírt adhassak neked. Még ez beszélt, amikor megérkezett a másik, és így szólt: Istentől tűz hullott az égből, amely megégette, és elpusztította a juhokat és a legényeket. Csak én menekültem meg, hogy hírt adhassak neked. Még ez beszélt, amikor megérkezett a másik, és így szólt: A káldeusok három csapatban rajtaütöttek a tevéken, és elvitték azokat, a legényeket pedig kardélre hányták. Csak én menekültem meg, hogy hírt adhassak neked. Még ez beszélt, amikor megérkezett a másik, és így szólt: Fiaid és leányaid lakomáztak, és borozgattak elsőszülött testvérük házában. De hirtelen nagy szél támadt a puszta felől, megrendítette a ház négy sarkát, az rászakadt a fiatalokra, és meghaltak. Csak én menekültem meg, hogy hírt adhassak neked. Jób ekkor fölállt, megszaggatta köntösét, és megnyírta a fejét. Azután a földre esve leborult, és így szólt: Mezítelen jöttem ki anyám méhéből, mezítelen is megyek el. Az ÚR adta, az ÚR vette el. Áldott legyen az ÚR neve! Még ebben a helyzetben sem vétkezett Jób, és nem követett el megbotránkoztató dolgot Isten ellen.

Jób 1,13-22.

AMIKOR ISTEN ELVESZ

Jób így szólt: "Mezítelen jöttem ki anyám méhéből, mezítelen is megyek el. Az Úr adta, az Úr vette el. Áldott legyen az Úr neve!" (Jób 1,21)

Amikor megfigyeljük Jóbot, aki igazán szerette Istent és engedelmeskedett neki, és mégis elveszítette gyermekeit és mérhetetlen gazdagságát, szavait a roppant nagy veszteségre adott megdöbbentő válaszként értékelhetjük.
Az emberek olykor tévedésből azt hiszik, hogy a szenvedés az elkövetett rossz tettek eredménye. A tanítványok például megkérdezték Jézust a vakon született emberrel kapcsolatban: "Mester, ki vétkezett, ez vagy a szülei, hogy vakon született?" (Jn 9,2). A Biblia azonban nyilvánvalóvá teszi, hogy sem Jóbot, sem a vakon született embert nem a rossz cselekedetek miatt sújtotta nyomorúság. Jób tudta, hogy szenvedése nem a bűn következménye. Azt is megértette, hogy mindent, amit elveszített, Istentől kapott, és Isten méltó a magasztalásra, akár ad, akár elvesz. Miért? Jób Istenben bízott a megpróbáltatásban. Pál apostol is arra emlékeztet minket, hogy "akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál" (Róm 8,28).

Imádság: Drága Mennyei Atyánk, köszönjük, hogy életünkben mindent javunkra munkálsz. Ámen.

Örvendezhetünk annak, hogy Isten nem tartja vissza a jót az életünkben.
Brooke Espinoza (Kalifornia, USA)

IMÁDKOZZUNK HITÉRT A CSÜGGESZTŐ HELYZETEKBEN!

Hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges!

2023 Február
Ke Sze Cs Szo Va
30 31 1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 1 2 3 4 5

Tárhelyszolgáltatónk

Napi áhítat feliratkozás

captcha 

Bejelentkezés

Legújabb kommentek