Küldd el világosságodat és igazságodat: azok vezessenek engem! Vigyenek el szent hegyedre és hajlékaidba, hogy eljussak Isten oltárához, Istenhez, akinek ujjongva örülök. Hadd magasztaljalak hárfával, Isten, én Istenem!
Miért csüggedsz el, lelkem, és miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki, szabadító Istenemnek!
Zsolt 43,3-5.
ISTENRE HAGYATKOZVA
Mert csak én tudom, mi a tervem veletek - így szól az Úr -: békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek. (Jer 29,11)
Egy telefonhívás fenekestül felforgatta életemet. A ráktól való félelem uralta ezután napjaimat. Orvosi időpontok, vizsgálatok, és a várakozás azok eredményeire - ezt jelentette az életem, mintha csak egy sötét alagútban lennék. Semmit nem értettem, nem tudtam tervezni, de még a hétköznapi feladatokra sem bírtam odafigyelni. Ahogy a sötétség kezdett a mélybe húzni, rádöbbentem, hogy csak és egyedül Istentől függök.
Minél jobban Istenre hagyatkoztam, annál nagyobb béke szállt meg. Isten volt a fény az én alagutamban. Rájöttem, hogy nem azt kell kérdeznem: "Miért pont én?", hanem ezt: "Miért ne én?" Az imáim megváltoztak. Többé nem azt kértem Istentől, hogy vegye el a rákot. Arra kértem az Urat, hogy használja betegségemet az ő sokkal nagyszerűbb terveihez.
Isten válaszolt az imáimra. Békét adott, emellett pedig vágyat és képességet, hogy más betegekkel együtt járjam végig a rákbetegség útját. Isten a bátorítás, az együttérzés, a szeretet és a gondoskodás ajándékait adta azért, hogy megértéssel és támogatással tudjak mások felé fordulni.
Imádság: Drága Istenünk, köszönjük a vezetésedet a mindennapokban, és a törődésedet a nehéz időkben. Ámen.
A harcaink egyben lehetőséget jelentenek megmutatni Isten szeretetét más emberek felé.
Deborah Pow (Alberta, Kanada)
