Amikor elmúlt a szombat, a magdalai Mária és Mária, a Jakab anyja, valamint Salómé illatos keneteket vásároltak, hogy elmenjenek, és megkenjék Jézus testét. A hét első napján, korán reggel, napkeltekor, elmentek a sírbolthoz, és erről beszéltek egymás között: "Ki hengeríti el nekünk a követ a sírbolt bejáratáról?" Ekkor felnéztek, és látták, hogy a kő el van hengerítve. Pedig az igen nagy volt. És amikor bementek a sírboltba, látták, hogy egy fehér ruhába öltözött ifjú ül jobb felől, és megrettentek. De az így szólt hozzájuk: "Ne féljetek! A názáreti Jézust keresitek, akit megfeszítettek? Feltámadt, nincsen itt. Íme, ez az a hely, ahova őt tették. De menjetek el, mondjátok meg a tanítványainak és Péternek, hogy előttetek megy Galileába: ott meglátjátok őt, amint megmondta nektek."
Mk 16,1-7.
KI HENGERÍTI EL A KÖVET?
És erről beszéltek egymás között: Ki hengeríti el nekünk a követ a sírbolt bejáratáról? (Mk 16,3)
Kislányként rajongtam az apukámért. Mikor a szüleim a nyolcvanas éveikben jártak, velünk éltek, s ezt a családommal együtt nagyon élveztük. Egy este apám agyvérzést kapott. Kórházba került, de az állapota alig javult, ezért állandó ápolásra szorult egy otthonban. Féltem, hogy hogyan fogok nélküle szembenézni az élettel.
Abban a négy hónapban, míg apu élt, anyukám csodálatosan viselkedett. Időről-időre elborította a félelem és a jövő feletti aggodalom, de aztán újra meg újra visszanyerte az erejét és a hitét. Csodáltam benne ezt a képességet, s ő megadta a magyarázatot. Amikor rátört a félelem, azokra az asszonyokra gondolt, akik odamentek Jézus sírjához. Azon aggódtak, hogyan fogják a súlyos követ elmozdítani, hogy beléphessenek a sírba. "Ki hengeríti el nekünk a követ?" - kérdezték egymástól. Mikor odaértek a sírhoz, a kő már el volt hengerítve. Isten nem csupán az aggodalmukra adott megoldást, hanem minden reménységüket felülmúló ajándékot is készített nekik.
Édesapám betegsége során, akárhányszor aggódni kezdtünk, anyukámmal emlékeztettük egymást: "Ki hengeríti el nekünk a követ?" Aztán egymásra mosolyogtunk. Tudtuk, hogy bízhatunk Istenben, aki végigsegít minket az úton.
Imádság: Drága Atyánk, ha félünk a jövőtől, segíts, hogy teljesen benned bízzunk. Ámen.
Isten el fogja hengeríteni a követ.
Judi F. Light (Pennsylvania, USA)
