"Amikor pedig az Emberfia eljön az ő dicsőségében, és vele az angyalok mind, akkor odaül dicsősége trónjára. Összegyűjtenek eléje minden népet, ő pedig elválasztja őket egymástól, ahogyan a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. A juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja." "Akkor így szól a király a jobb keze felől állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek a világ kezdete óta számotokra elkészített országot. Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok, mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám. Akkor így válaszolnak neki az igazak: Uram, mikor láttunk téged éhezni, hogy enned adtunk volna, vagy szomjazni, hogy innod adtunk volna? Mikor láttunk jövevénynek, hogy befogadtunk volna, vagy mezítelennek, hogy felruháztunk volna? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy elmentünk volna hozzád? A király így felel majd nekik: Bizony, mondom néktek, amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg." "Akkor szól a bal keze felől állókhoz is: Menjetek előlem, átkozottak, az ördögnek és angyalainak elkészített örök tűzre. Mert éheztem, és nem adtatok ennem, szomjaztam, és nem adtatok innom, jövevény voltam, és nem fogadtatok be, mezítelen voltam, és nem ruháztatok fel, beteg voltam, börtönben voltam, és nem látogattatok meg. Akkor ezek is így válaszolnak neki: Uram, mikor láttunk téged éhezni vagy szomjazni, jövevénynek vagy mezítelennek, betegen vagy börtönben, amikor nem szolgáltunk neked? Akkor így felel nekik: Bizony, mondom néktek, amikor nem tettétek meg ezeket eggyel a legkisebbek közül, velem nem tettétek meg. És ezek elmennek az örök büntetésre, az igazak pedig az örök életre."
Mt 25,31-46.
SZERETETTELJES SZOLGÁLAT
Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok. (Mt 25,35)
Mostanában a gyülekezetünk meleg ételt készít az éhes és hajléktalan embereknek. Ám ez nem az első alkalom, hogy a szegények felé szolgálunk. A múltban, amikor még nem volt saját épületünk, a fiatalok táskákba gyűjtötték az élelmet, melyet aztán szétosztottak. Bejártuk a szomszédos területeket, és odaadtuk azoknak, akiknek élelemre volt szükségük. Most már van saját épületünk, ahova behívhatjuk az embereket, és megkínálhatjuk őket meleg levessel, szendviccsel, teával. Az első este csak egyetlen ember jött el.
Részben csalódott voltam: 20 személyre készítettünk ételt. Ám észrevettem egy lényeges különbséget az egyház és az üzleti élet között: a számok itt nem olyan fontosak, mint az elért eredmény minősége. Mert mi az értelme, ha sok a vendég, de nem tudom, hogyan beszélgessek, vagy viselkedjek velük?
Tudom, hogy Jézus másképp cselekedett volna. Ő arra hív, hogy adjunk enni az éhezőknek, és hívjuk meg az idegeneket, mintha őt magát hívnánk meg. Jézusnak lettek volna megfelelő szavai azon az estén. Tudom, hogy egy cseppnyi hittel és bátorsággal követhetjük Jézus példáját.
Imádság: Istenünk, segíts, hogy félelem és habozás nélkül gyakoroljuk a vendégszeretetet felebarátaink felé! Ámen.
Ha meghívunk másokat, Istent hívjuk meg.
Anton Kuzmin (Szentpétervár, Oroszország)
