Jézus mondja: "Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, és mit igyatok, se testetekért, hogy mivel ruházkodjatok. Nem több-e az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál? Nézzétek meg az égi madarakat: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem takarnak, és mennyei Atyátok eltartja őket. Nem vagytok-e ti sokkal értékesebbek náluk? Aggódásával pedig ki tudná közületek meghosszabbítani életét csak egy arasznyival is? Mit aggódtok a ruházatért is? Figyeljétek meg a mezei liliomokat, hogyan növekednek: nem fáradoznak, és nem fonnak, de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül akár csak egy is. Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, így öltözteti az Isten, nem sokkal inkább titeket, kicsinyhitűek?" "Ne aggódjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? - vagy: Mit igyunk? - vagy: Mit öltsünk magunkra? Mindezt a pogányok kérdezgetik; a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre. De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek. Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja."
Mt 6,25-34.
FÉLELMET LEGYŐZŐ SZERETET
Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja. (Mt 6,34)
Újra tehetetlennek éreztem magam. Ahogy a szobám sötétje körbefogott, a mellkasomat a pánikérzet szorította. Túl gyakran a félelem uralta az életemet. A jövőmmel, a munkámmal, az anyagi helyzetemmel, az ingatag párkapcsolatommal és a beteg családtagjaimmal kapcsolatos kérdéseken emésztettem magam, és a listának sosem volt vége.
Ahogy hanyatt fekve a mennyezetet bámultam, a Mt 6,34 szavai jutottak eszembe. Rájöttem, hogy ez az ördögi kör az éjszakai forgolódással és aggodalmaskodással megfertőzte a lelki életemet, leuralta a gondolataimat és cselekedeteimet. De tudtam, hogy Jézus szeret engem, és meghalt, hogy megmentsen, és ő az Úr mindenek felett.
Ahogy János apostol írja, "a szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet... aki pedig fél, nem lett tökéletessé a szeretetben" (1Jn 4,18). Átgondoltam, hogy Isten milyen sokféle módon gondoskodott rólam újra és újra életem során. Rájöttem, hogy minden próbában Jézus volt jelen, és sosem tagadta meg tőlem azt, amire szükségem volt. Elmondtam Istennek az összes aggodalmamat és félelmemet, békességért imádkoztam, majd elaludtam.
Imádság: Istenünk, add, hogy mélyebben megértsük a szereteted, hogy ne a félelem irányítsa az életünket. Ámen.
Isten szeret, ezért nem kell, hogy a félelem és aggodalom uralja az életemet.
Laura Rothhaar (Ohio, USA)
