Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt. Megvan az ideje a születésnek, és megvan az ideje a meghalásnak. Megvan az ideje az ültetésnek, és megvan az ideje az ültetvény kitépésének. Megvan az ideje az ölésnek, és megvan az ideje a gyógyításnak. Megvan az ideje a rombolásnak, és megvan az ideje az építésnek. Megvan az ideje a sírásnak, és megvan az ideje a nevetésnek. Megvan az ideje a gyásznak, és megvan az ideje a táncnak. Megvan az ideje a kövek szétszórásának, és megvan az ideje a kövek összerakásának. Megvan az ideje az ölelésnek, és megvan az ideje az öleléstől való tartózkodásnak. Megvan az ideje a megkeresésnek, és megvan az ideje az elvesztésnek. Megvan az ideje a megőrzésnek, és megvan az ideje az eldobásnak. Megvan az ideje az eltépésnek, és megvan az ideje a megvarrásnak. Megvan az ideje a hallgatásnak, és megvan az ideje a beszédnek. Megvan az ideje a szeretetnek, és megvan az ideje a gyűlöletnek. Megvan az ideje a háborúnak, és megvan az ideje a békének.
Mi haszna van a munkásnak abból, amiért fáradozik? Láttam azokat a bajokat, amelyeket Isten azért adott az embereknek, hogy bajlódjanak velük. Szépen megalkotott mindent a maga idejében, az örökkévalóságot is az emberi értelem elé tárta, de az ember mégsem tudja felfogni Isten alkotásait elejétől a végéig, amelyeket megalkotott. Rájöttem, hogy nincs jobb dolog, mint ha örül az ember, és a maga javára törekszik egész életében. De az is Isten ajándéka, hogy az ember eszik, iszik, és jól él fáradságos munkájából. Rájöttem, hogy mindaz, amit Isten tesz, örökké megmarad; nincs ahhoz hozzátenni való, és nincs belőle elvenni való. Azért rendezte Isten így, hogy féljék őt.
Préd 3,1-14.
A MAGA IDEJÉBEN
Szépen megalkotott mindent a maga idejében. (Préd 3,11)
Évekig küzdöttem azzal, hogy összeegyeztessem a saját elképzeléseimet és céljaimat Isten időzítésével és életemre vonatkozó terveivel. Amit zenészként és dalszövegíróként elértem, másokhoz képest szánalmasan kevés volt.
Amikor a második gyermekem születése után otthon maradtam, nagyon nehéz volt két kisgyermeket nevelni egy fizetésből. Fájdalmas volt lemondani az álmaimról, de gondoskodnom kellett a gyermekeimről. Mindig is vágytam rá, hogy főállású anyaként otthon lehessek a gyermekeimmel, mégis nagy veszteségként éltem meg a helyzetet. Féltem, hogy elpazarolom az életem, és nem tudok felmutatni semmit. Sokáig tartott, mire elkezdtem másképp látni a dolgokat.
A Prédikátor mélyrehatóan fogalmazza meg Isten időzítésének természetét. Isten minden gyermekeinek tett ígéretét beváltja, amikor eljön az ideje. Vannak korábban és vannak később nyíló virágok, de mindegyik szépségének és dicsőségének megvan az ideje. Ugyanígy, a mi életünkben sem büntetés Isten időzítése, hanem a személyre szabott cél megkülönböztető jele.
Imádság: Mennyei Atyánk, add, hogy a te időzítésedet ajándéknak és ne büntetésnek érezzük! Erősíts meg, hogy tudjunk a te időzítésedhez alkalmazkodni! Ámen.
Isten szava alapján fogom mérni a sikereimet.
Katie Overbeek (Ontario, Kanada)
