Miközben Pál Athénban várta őket, háborgott a lelke, mert látta, hogy a város tele van bálványokkal. Nap mint nap vitázott a zsinagógában a zsidókkal és a hozzájuk csatlakozott istenfélőkkel, a főtéren pedig azokkal, akiket éppen ott talált. Néhány epikureus és sztoikus filozófus is vitázott vele. Némelyek ezt kérdezték: Mit akarhat ez a fecsegő mondani? - mások ezt mondták: Úgy látszik, hogy idegen istenségek hirdetője - mivel Jézust és a feltámadást hirdette. Ekkor megfogták, az Areopágoszra vitték, és megkérdezték tőle: Megtudhatjuk-e, mi az az új tanítás, amelyet hirdetsz? Mert amint halljuk, idegen dolgokkal hozakodsz elő, szeretnénk tehát megérteni, hogy miről is van szó. Az athéniak és a bevándorolt idegenek ugyanis egyébbel sem töltötték az idejüket, mint azzal, hogy valami újdonságot mondjanak vagy halljanak.
Pál ekkor kiállt az Areopágosz közepére, és így szólt: Athéni férfiak, minden tekintetben nagyon vallásos embereknek látlak titeket, mert amikor bejártam és megtekintettem szentélyeiteket, találtam olyan oltárt is, amelyre ez volt felírva: AZ ISMERETLEN ISTENNEK. Akit tehát ti ismeretlenül tiszteltek, én azt hirdetem nektek. Az Isten, aki teremtette a világot és mindazt, ami benne van, aki mennynek és földnek Ura, nem lakik emberkéz alkotta templomokban, nem szorul emberi kéz szolgálatára, mintha hiányt szenvedne valamiből, hiszen ő ad mindenkinek életet, leheletet és mindent. Az egész emberi nemzetséget egy vérből teremtette, hogy lakjon az egész föld színén, meghatározta elrendelt idejüket és lakóhelyük határait, hogy keressék az Istent, hátha kitapinthatják és megtalálhatják, hiszen nincs messzire egyikünktől sem, mert őbenne élünk, mozgunk és vagyunk. Ahogy a ti költőitek közül is mondták némelyek:
"Bizony, az ő nemzetsége vagyunk." Mivel tehát az Isten nemzetsége vagyunk, nem szabad azt hinnünk, hogy aranyhoz vagy ezüsthöz vagy kőhöz, művészi alkotáshoz vagy emberi elképzeléshez hasonló az istenség. A tudatlanság időszakait ugyan elnézte Isten, de most azt hirdeti az embereknek, hogy mindenki mindenütt térjen meg. Azért rendelt egy napot, amelyen igazságos ítéletet mond majd az egész földkerekség fölött egy férfi által, akit erre kiválasztott, akiről bizonyságot adott mindenki előtt azáltal, hogy feltámasztotta a halálból. Amikor a halottak feltámadásáról hallottak, egyesek gúnyolódtak, mások pedig azt mondták: Majd meghallgatunk erről máskor is. Pál ezután eltávozott közülük. Néhány férfi azonban csatlakozott hozzá, és hívővé lett: közöttük az areopágita Dionísziosz is, egy Damarisz nevű asszony és velük együtt mások.
ApCsel 17,16-34.
MINDIG KÉSZEN
Hirdesd az igét, állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő, feddj, ints, biztass teljes türelemmel és tanítással. (2Tim 4,2)
Édesanyám nem volt keresztény, és én soha nem próbáltam a hitemet ráerőltetni, amikor beszélgettünk. Majd egy napon anya azt mondta, el akar jönni velem a templomba, hogy megismerje azt a Jézust, akit én már ismerek.
Hasonló tapasztalatom volt néhány árussal a helyi termelői piacon, ahová járok. Nem szoktam megjegyzést tenni azokra, akiknek más a hitük. Megdicsérem azokat, akik buzgók az istenimádatban, és nem habozok kifejezni a hitemet.
Az egyik napon az egyik árus kíváncsi volt, mitől vagyok olyan örömteli, és ekkor beszéltem neki Jézusról, a boldogságom forrásáról. Nem fogadta el azonnal Jézust, de néhány év múlva azt mondta, hogy ő is meg akarja ismerni őt, és ilyen boldog akar lenni.
Ez a kofa emlékeztet a mai igeszakaszból Damariszra és Dionizioszra, akik hittek Pál Jézusról szóló tanításának, bár mások elutasították. A mai igében Pál arra buzdítja Timóteust, hirdesse az igét alkalmas és alkalmatlan időben. Hogy az emberek hisznek-e majd Jézusban, ez az Isten munkája. De megtanulhatjuk Páltól, hogyan fejezzük ki hitünket mások felé, bárhol, bármikor.
Imádság: Drága Urunk, hadd legyen életünk a te dicsőségedre! Segíts igéd örömét megosztani másokkal! Ámen.
Jézus szeretetét minden időben megoszthatom másokkal.
Linda Chandra (Banten, Indonézia)
