Ez szó szerint az a levél, amelyet Jeremiás próféta Jeruzsálemből küldött a foglyok közt megmaradt véneknek és papoknak, prófétáknak és az egész népnek, akiket fogságba vitt Nebukadneccar Jeruzsálemből Babilóniába, miután Jekonjá király, az anyakirálynő, a főemberek, Júda és Jeruzsálem vezetői, a mesteremberek és a várépítők elkerültek Jeruzsálemből. Elászá, Sáfán fia és Gemarjá, Hilkijjá fia által küldte el, akiket Cidkijjá, Júda királya küldött Nebukadneccar babilóniai királyhoz Babilonba: Így szól a Seregek URa, Izráel Istene valamennyi fogolyhoz, akiket fogságba vitettem Jeruzsálemből Babilóniába: Építsetek házakat, és lakjatok bennük! Ültessetek kerteket, és egyétek azok gyümölcsét! Házasodjatok, szülessenek fiaitok és leányaitok! Házasítsátok meg fiaitokat, és adjátok férjhez leányaitokat! Szüljenek azok fiúkat és lányokat! Szaporodjatok azon a helyen, és ne fogyjatok! Fáradozzatok annak a városnak a jólétén, ahová fogságba vitettelek titeket, és imádkozzatok érte az ÚRhoz, mert annak a jólététől függ a ti jólétetek is! Ezt mondja a Seregek URa, Izráel Istene: Ne engedjétek, hogy rászedjenek benneteket a próféták és a jósok, akik köztetek vannak, és ne hallgassatok az álomlátók álmaira! Mert hazugságot prófétálnak nektek az én nevemben. Nem én küldtem őket! - így szól az ÚR. Ezt mondja az ÚR: Majd ha eltelik a babiloni hetven esztendő, akkor gondom lesz rátok, és valóra váltom azt a jót, amelyet megígértem, és visszahozlak benneteket erre a helyre. Mert csak én tudom, mi a tervem veletek - így szól az ÚR -: jólétet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövő az, amelyet nektek szánok. Ha segítségül hívtok, és állhatatosan imádkoztok hozzám, akkor meghallgatlak benneteket. Ha kerestek majd, megtaláltok engem, ha teljes szívből kutattok utánam.
Jer 29,1-13.
EGY REMÉNYTELJES JÖVŐ
Mert csak én tudom, mi a tervem veletek - így szól az Úr -: jólétet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövő az, amelyet nektek szánok. (Jer 29,11)
A mai igerészt akkor olvastam, amikor reménytelen helyzetben voltam. Nagyon szegény voltam, a fiam öngyilkos lett, és kevesebb, mint egy éven belül az unokám meghalt rákban. Úgy éreztem, hogy teljesen kicsúszott a lábam alól a talaj.
Először dühös voltam - dühös Istenre, amiért ezt hagyta, és dühös voltam a fiamra és az orvosokra. Lassan, de biztosan ráébredtem, hogy rossz dolgok történnek jó emberekkel is, és hogy Isten sosem ígért nekünk fájdalom és szenvedés nélküli életet. Isten azt ígérte, hogy akkora szeretettel szeret minket, ami minden könnyet letöröl, és akkor is kitart mellettünk, amikor nincs bátorságunk továbbmenni.
Nagyon hosszú időbe telt ez, és még mindig gyógyulgatok. De egy dolgot megtanultam, hogy minden rossz körülmény és minden fájdalom ellenére Isten jó, és megérti fájdalmunkat. Ő soha nem fog elhagyni minket vagy lemondani rólunk, még akkor se, ha másképp érzünk. Csak bíznunk kell ígéreteiben, kiáltani a mi szerető Atyánkhoz, és kitartani. Ha ezt tesszük, megnyugodhatunk azzal a bizonyossággal, hogy egy nap újra együtt leszünk a szeretteinkkel. A többit Isten elvégzi.
Imádság: Világosság Atyja, imádkozunk mindenkiért, aki elvesztette szeretteit. Adj nekik békességet és vigasztalást! Ámen.
Isten kitart mellettünk jóban és rosszban.
Amanda Thompson (Gauteng, Dél-Afrika)
