Kérlek azért titeket, testvéreim, az Isten irgalmasságára, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda magatokat élő, szent, Istennek tetsző áldozatul, és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek, mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.
A nekem adott kegyelem által mondom tehát közöttetek mindenkinek: ne gondoljátok magatokat többnek, mint amennyinek gondolnotok kell, hanem arra igyekezzék mindenki, hogy józanul gondolkozzék az Istentől kapott hit mértéke szerint. Mert ahogyan egy testnek sok tagja van, de nem minden tagnak ugyanaz a feladata, úgy sokan egy test vagyunk Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai. Mert a nekünk adott kegyelem szerint különböző ajándékaink vannak, eszerint szolgálunk is: aki a prófétálás ajándékát kapta, az a hit szabálya szerint prófétáljon; aki a szolgálat ajándékát kapta, az végezze szolgálatát; a tanító a tanítást, a vigasztaló a vigasztalást, az adakozó szerénységgel, az elöljáró igyekezettel, a könyörülő pedig jókedvvel.
Róm 12,1-8.
EGYSÉG KRISZTUSBAN
Sokan egy test vagyunk Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai. (Róm 12,5)
Olyan kultúrából származom, amelyben az emberek nem könnyen osztják meg egymással mélyebb gondjaikat vagy örömeiket. Mivel nem szeretnék "kiteregetni a szennyest", inkább némák maradnak. Attól is tartanak, hogy esetleg nem tartják tiszteletben mások nehézségeit, ezért haboznak megünnepelni örömeiket is. Ez a helyzet megfosztja a közösséget a legörömtelibb és legszomorúbb sorsfordító események megosztásától.
Néhány hónappal ezelőtt, amikor lányunknál szívbetegséget diagnosztizáltak, együtt imádkoztunk, és ezt kértük a missziós közösségünk tagjaitól is szerte a világon. A műtét napján mindenfelől érkező telefonhívások és SMS-ek emlékeztettek a barátaink imádságos támogatására. Tudtuk, hogy hívő közösség vesz körül minket, akik Isten kegyelmét kérik a családunkra és az orvosokra. Óriási hatása volt ennek, nekünk pedig békességünk volt.
A Róm 12 emlékeztet arra a teljességre, amit a közösségben tapasztalunk. Minden hibánkkal együtt nagyon különleges ajándékok vagyunk egymásnak. Legmélyebb aggodalmaink és örömeink megosztása kihívást jelenthet, de ez is része az Istentől ránk bízott küldetésnek. Ha a másokkal való kapcsolatainkban növekszünk és munkálkodunk, közelebb kerülünk Istenhez.
Imádság: Szabadító Istenünk, tégy szabaddá minket, hogy megosszuk másokkal örömünket, bánatunkat, és együtt kerüljünk közelebb hozzád a közösségben! Ámen.
A gyülekezeti közösségem Isten ajándéka.
Stephane Brooks (Tennessee, USA)
