Hallgassatok rám, szigetek! Újuljon meg a nemzetek ereje! Jöjjenek ide, azután beszéljenek, szálljunk perbe egymással! Ki indította el napkeletről azt, akinek lépteit győzelem kíséri? Ki adja hatalmába a népeket, hogy királyokat tiporjon le? Porrá zúzza őket fegyvere, íja előtt szétszóródnak, mint a pelyva. Üldözi őket, háborítatlanul nyomul előre, lába is alig éri az ösvényt. Ki tette ezt, ki vitte véghez? Ki hívja elő örök idők óta a nemzedékeket? Én, az ÚR vagyok az első, és én mindvégig ugyanaz maradok. Látják ezt a szigetek, és megijednek, a föld szélein is remegni kezdenek, közelednek egymáshoz, és összejönnek. Egyik a másikat támogatja, és ezt mondják egymásnak: Légy erős!
Biztatja a kovács az ötvöst, a kalapáccsal egyengető azt, aki az üllőt veri, és ezt mondja a forrasztásról: Jól van! - és megerősíti szegekkel, hogy majd ne inogjon. De te, szolgám, Izráel, Jákób, akit kiválasztottam, barátomnak, Ábrahámnak utóda! A föld végén ragadtalak meg, annak legszéléről hívtalak el. Ezt mondtam neked: Szolgám vagy! Kiválasztottalak, nem vetlek el téged! Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítelek, meg is segítelek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak. Megszégyenülnek és gyalázatra jutnak mindazok, akik gyűlölnek téged. Semmivé lesznek, elpusztulnak, akik veled perbe szállnak. Keresed, és nem találod azokat, akik téged támadnak. Megsemmisülnek teljesen, akik ellened harcolnak. Mert én, az ÚR, a te Istened, erősen fogom a jobbodat, és ezt mondom neked: Ne félj, én megsegítelek! Ne félj, férgecske Jákób, maroknyi Izráel! Én megsegítelek - így szól az ÚR, a te megváltód, Izráel Szentje.
Ézs 41,1-14.
NE FÉLJ, ÉN MEGSEGÍTELEK!
Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítelek, meg is segítelek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak. (Ézs 41,10)
A kórházi szobában egyedül vártam a nővért, hogy elmondja, hogyan ment az anyukám műtéte. A műtét után az élete, ahogy a miénk is, változásokon megy keresztül. Mielőtt hazajön, építenünk kell egy rámpát, átrendezni a bútorokat, kerekesszéket venni, és megbeszélni a terápia időpontjait. Újra meg kell tanulnia járni. A lista végtelennek tűnt, én pedig olyan erőtlennek éreztem magam!
Ide-oda járkáltam, miközben magamban ismételgettem Ézsaiás szavait. A "Ne félj, mert én veled vagyok" kijelentés arra emlékeztetett, hogy Istenre tudok támaszkodni. Nem kell a végkimenetel miatt aggódnom. Nem kell tudnom, hogyan fog minden megoldódni. Isten tud nekem erőt és segítséget adni, annyit, amennyire szükségem van. Isten kegyelmes keze tart minket.
Már sok év eltelt azóta, de ezek a szavak gyakran eszembe jutnak a nehézségek idején. A kórházi szobában Isten igazsága örökké beleivódott a szívembe. Az ő szava igaz és erős. Ha tanulmányozzuk és memorizáljuk az igét, mindig ott lesz és segíteni fog emlékezni és békét lelni Isten ígéretében, hogy ő velünk van.
Imádság: Istenünk, köszönjük az erőd, és az ígéreted, hogy itt vagy velünk. Ámen.
Ha nincs is Biblia a kezemben, Isten igéje a szívemben lehet.
Rebecca Ruth Whisnant (Alabama, USA)
