A karmesternek: Kórah fiainak tanítókölteménye.
Ahogyan a szarvas kívánkozik a folyóvízhez, úgy kívánkozik a lelkem hozzád, Istenem! Isten után szomjazik lelkem, az élő Isten után: Mikor mehetek el, hogy megjelenjek Isten előtt? Könnyem lett a kenyerem éjjel és nappal, mert egész nap ezt mondogatják nekem: Hol van a te Istened? Kiöntöm lelkemet, és arra emlékezem, hogy milyen tömeggel vonultam, és hogyan vezettem Isten házához hangos ujjongással és hálaénekkel az ünneplő sokaságot. Miért csüggedsz el, lelkem, miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki az ő szabadításáért!
Istenem, elcsügged a lelkem, azért terád gondolok a Jordán földjéről és a Hermónról, a Micár-hegyről. Örvény örvénynek kiált zuhatagjaid hangjában, minden habod és hullámod átcsapott fölöttem. Nappal szeretetét rendeli mellém, éjjel éneket ad számba az ÚR, imádságot életem Istenéhez. Ezt mondom Istenemnek, kőszálamnak: Miért feledkeztél el rólam? Miért kell gyászban járnom, miért gyötör az ellenség? Mintha csontjaimat tördelnék, amikor gyaláznak ellenfeleim, mert egész nap ezt mondogatják nekem: Hol van a te Istened? Miért csüggedsz el, lelkem, miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki, szabadító Istenemnek!
Zsolt 42.
ÉLŐ BIZONYÍTÉK
Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és a nagy parancsolat. (Mt 22,37-38)
Elegendő néhány percet belenézni a médiába, hogy észrevegyük, sok ember úgy villantja fel élete képeit, mintha az csak csupa örömmel és boldogsággal lenne tele. Istennel való közösségünk azonban sokkal több őszinteséget kíván csalódásainkról, fájdalmainkról és örömeinkről is.
Számomra nincs nagyobb csalódás, mint a rokkantságom. Sokan mondják, hogy egészen jól alkalmazkodtam ahhoz, hogy nem tudok rendesen járni, de belül mégis nagyon szomorú vagyok. Sok imádság után a Szentlélek rávilágított, hogy neheztelésemet olyan mélyen elrejtettem magamban, hogy észre sem vettem: ott van. Ahhoz, hogy Isten világosságát beengedjem erre a sötét helyre, be kellett ismernem, hogy neheztelek Istenre a rokkantságom miatt. Megharcolni ezzel az igazsággal volt a kulcs a lelki gyógyulásomhoz.
Isten szeretete fényében a Szentlélek fokozatosan megváltoztatta hozzáállásomat. Kezdtem meglátni, milyen áldott vagyok, hogy mankóval tudok járni. Új szolgálatom az, hogy úgy használjam a testemet, ahogy van, Isten dicsőségére.
Rémítőnek tűnik kiszolgáltatni az egész szívünket Istennek, de ha megtesszük, ő megerősíti, ami jó benne, és meggyógyíthatja, ami sérült. Ez biztos. Élő bizonyíték vagyok rá.
Imádság: Urunk, segíts egész szívünkből szeretni téged, és megosztani másokkal, amit érzünk és tapasztalunk rólad! Ámen.
Az őszinteség Istenhez gyógyuláshoz és lelki egészséghez vezet.
Brian Valdez (Pennsylvania USA)
