Mivel pedig enyhe déli szél kezdett fújni, azt hitték, hogy megvalósíthatják elhatározásukat, felszedték tehát a horgonyt, és továbbhajóztak Kréta közelében. Nemsokára azonban a sziget irányából lecsapott az Eurakvilónak nevezett szélvihar. Mikor az magával ragadta a hajót, úgyhogy nem tudott a széllel szemben haladni, rábíztuk a hajót, és sodortattuk magunkat vele. Amikor egy kis sziget, Klauda szélárnyékos oldalára befutottunk, nagy nehezen ugyan, de meg tudtuk tartani a mentőcsónakot. Miután ezt felvonták, óvintézkedéseket tettek: alul átkötötték a hajót, és mivel féltek, hogy a Szirtisz tengeröböl zátonyaira futnak, a horgonyt leeresztették, és úgy sodródtak tovább. A vihar hevesen hányt-vetett bennünket, ezért másnap kidobálták a hajóterhet, harmadnap pedig a hajó felszerelését dobálták ki saját kezükkel. Mivel pedig sem a nap, sem a csillagok nem látszottak több napon át, és erős vihar tombolt, végül elveszett megmenekülésünk minden reménye. Minthogy már sokat éheztek is, Pál felállt közöttük, és így szólt: Az lett volna a helyes, férfiak, ha rám hallgattok, és nem indulunk el Krétából, hogy elkerüljük ezt a veszélyt és ezt a kárt. Én azonban most is azt tanácsolom nektek, hogy bizakodjatok, mert egy lélek sem vész el közületek, csak a hajó. Mert ma éjjel elém állt annak az Istennek az angyala, akié vagyok, és akinek szolgálok. Ez azt mondta: Ne félj, Pál, neked a császár elé kell állnod, és Isten neked ajándékozta mindazokat, akik veled vannak a hajón. Ezért bizakodjatok, férfiak! Én hiszek az Istennek, hogy úgy lesz, ahogyan nekem megmondta. Egy szigetre kell kivetődnünk.
ApCsel 27,13-26.
A REMÉNYSÉG HORGONYA
De mivel féltek, hogy esetleg sziklás helyre vetődünk, a hajó farából négy horgonyt vetettek ki, alig várva a virradatot. (ApCsel 27,29)
Pált őrizetbe vették, és közel háromszáz ember kíséretében Rómába hajóztak, miközben egy szörnyű viharba kerültek. Reményt vesztetten és félelemmel telve várták a katasztrófát.
Küszködésük közepette az Úrnak angyala megjelent Pálnak, és ígéretet tett, hogy mindannyian meg fognak menekülni. Ezek a szavak reményt adtak Pálnak, lelke erős horgonyává váltak, erősebbé, mint a hajó horgonyai. "Ez a reménység lelkünknek biztos és erős horgonya" (Zsid 6,19).
Isten minden helyzetben hűséges. Senki sem kerülheti el életében a viharokat. Amikor a nehézségek jönnek, talán megpróbálunk horgonyt találni a pénzben, a jó egészségben vagy egy biztos állásban. De mindig van egy elérhető, láthatatlan horgonyunk: Jézus Krisztus. Ő egy elképzelhetetlen viharon ment át a kereszten, és feltámadt, hogy velünk legyen. Tanuljunk meg Krisztusra támaszkodni, aki lelkünk erős horgonya.
Imádság: Istenünk, köszönjük hűségedet. Segíts bíznunk a reménységnek ebben az erős horgonyában! "Atyánk, szenteltessék meg a te neved! Jöjjön el a te országod! Mindennapi kenyerünket add meg nekünk naponként. És bocsásd meg bűneinket, mert mi is megbocsátunk minden ellenünk vétkezőnek. És ne vígy minket kísértésbe!" Ámen. (Lk 11,2-4)
A reménységnek mely horgonyát fogom valakinek felkínálni?
Esa-Pekka Mattila (Finnország)
