Amikor meghallotta ezt Jézus, eltávozott onnan hajón egy lakatlan helyre egyedül. Amikor meghallotta ezt a sokaság, gyalog követte őt a városokból. Amikor Jézus kiszállt, és meglátta a nagy sokaságot, megszánta őket, és meggyógyította betegeiket. Amikor esteledett, odamentek hozzá tanítványai, és ezt mondták: Lakatlan ez a hely, és későre jár. Bocsásd el a sokaságot, hogy menjenek a falvakba, és vegyenek élelmet maguknak. Jézus azonban ezt mondta nekik: Nem kell elmenniük: ti adjatok nekik enni! Ők így válaszoltak: Nincs itt egyebünk, csak öt kenyerünk és két halunk. Ő pedig ezt mondta: Hozzátok nekem ide azokat! Ekkor megparancsolta a sokaságnak, hogy telepedjenek le a fűre, azután vette az öt kenyeret és a két halat, feltekintett az égre, megáldotta és megtörte a kenyereket, és a tanítványoknak adta, a tanítványok pedig a sokaságnak. Miután valamennyien ettek és jóllaktak, összeszedték a maradék darabokat, tizenkét tele kosárral. Aki pedig evett, mintegy ötezer férfi volt, az asszonyokat és a gyermekeket nem számítva.
Ezután nyomban sürgetni kezdte tanítványait, hogy szálljanak hajóba, és menjenek át előtte a túlsó partra, amíg ő elbocsátja a sokaságot. Miután elbocsátotta a sokaságot, egyedül felment a hegyre imádkozni. Amikor beesteledett, egyedül volt ott.
Mt 14,13-23.
ZAVARÓ KÖRÜLMÉNYEK
Miután elbocsátotta a sokaságot, egyedül felment a hegyre imádkozni. Amikor beesteledett, egyedül volt ott. (Mt 14,23)
Egyszer megpróbáltam kenyeret sütni. Mindössze négy alapanyagra volt szükség: lisztre, vízre, sóra és élesztőre. Úgy gondoltam, mi lehet ebben nehéz? Összekevertem az alapanyagokat, melyekből ragadós tészta lett, letakartam egy nedves konyharuhával, egy műanyag zacskóba tettem, és a tűzhely mellé raktam, hogy keljen egy órát. Valami elvonta a figyelmemet, és mire észrevettem, már 90 perc telt el. Az élesztő annyira megkelt, hogy a tészta kifutott a tálból. Mindenesetre beraktam a sütőbe, és amikor kivettem, akkor a kenyér kívülről aranybarna volt, de belülről lyukas.
Aznap a tésztám túlzottan megkelt. A zavaró körülmények időnként a lelki életemre is negatívan hatnak. Teljes állásban dolgozó szülőként utolérnek a mindennapi elvárások, a munkahelyen e-mailek megválaszolása, mosás megtervezése, és ezek hatására a lelkemben olyan üresnek érzem magam, mint a kenyerem. Amikor előre sorolom a bibliaolvasást, imádságot és hogy Istennel időt töltsek, akkor teret adok az életemben annak, hogy jobban szolgáljam Isten országát.
Imádság: Drága Urunk, segíts, hogy törődjünk magunkkal úgy, ahogy másokkal törődünk! Tápláld a hitünket, hogy szereteted és kegyelmed növekedjen bennünk! Ámen.
Milyen prioritások jelzik az Istenben való hitemet?
Stacey Elza (Nyugat-Virginia, USA)
