Jerikó bevétele
Jerikó olyan alaposan be volt zárva Izráel fiai miatt, hogy se ki, se be nem mehetett senki. Ekkor azt mondta az ÚR Józsuénak: Lásd, a kezedbe adom Jerikót és királyát vitéz harcosaival együtt. Járjátok hát körül a várost, valamennyi harcos kerülje meg egyszer: így tégy hat napon át! Hét pap vigyen hét kosszarvból készült kürtöt a láda előtt! A hetedik napon hétszer kerüljétek meg a várost, a papok pedig fújják meg a kürtöket! És ha majd hosszan fújják a kosszarvakat, ti pedig meghalljátok a kürt szavát, törjön ki hatalmas csatakiáltásban az egész nép! Akkor le fog omlani a város kőfala, és a nép bevonulhat, mindenki egyenest előre. Józsué, Nún fia hívatta tehát a papokat, és így szólt hozzájuk: Vegyétek föl a szövetség ládáját, hét pap pedig vigyen hét kosszarvból készült kürtöt az ÚR ládája előtt. A népnek pedig ezt mondta: Vonuljatok föl, járjátok körül a várost, és a fegyveresek vonuljanak az ÚR ládája előtt! Úgy is történt, ahogyan Józsué megmondta a népnek. A hét pap, aki a hét kosszarvból készült kürtöt vitte, az ÚR előtt vonult, és fújta a kürtöket, az ÚR szövetségládája pedig utánuk haladt. A fegyveresek a kürtöket fúvó papok előtt haladtak, az utóvéd pedig a láda után ment, és egyfolytában fújták a kürtöket. A népnek azonban megparancsolta Józsué: Ne kiáltsatok, a hangotokat se lehessen hallani, és egy szó se jöjjön ki a szátokból addig, amíg azt nem mondom nektek, hogy törjetek ki csatakiáltásban. Akkor aztán kiáltozzatok! Körülvitette tehát az ÚR ládáját, megkerülve egyszer a várost. Azután visszatértek a táborba, és a táborban töltötték az éjszakát. Másnap korán reggel fölkelt Józsué, a papok pedig fölvették az ÚR ládáját. A hét pap, aki a hét kosszarvból készült kürtöt vitte, az ÚR ládája előtt ment, és folyton fújta a kürtöket. A fegyveresek előttük haladtak, az utóvéd pedig követte az ÚR ládáját. Folyton fújták a kürtöket. A második napon is megkerülték egyszer a várost, azután visszatértek a táborba. Így cselekedtek hat napon át. A hetedik napon pedig az történt, hogy pirkadatkor fölkeltek, és a szokott módon megkerülték a várost, most azonban hétszer. Csak ezen a napon kerülték meg hétszer a várost. Amikor hetedszer fújták meg a papok a kürtöket, ezt mondta Józsué a népnek: Kiáltsatok, mert nektek adja az ÚR a várost! Átok terhe alatt ki kell irtani a várost, az ÚRé az mindenestül! Csak a parázna Ráháb maradjon életben mindazokkal együtt, akik a házában vannak, mert elrejtette a követeket, akiket kiküldtünk. Hozzá ne nyúljatok a kiirtandókhoz, különben rátok száll az átok; el ne vegyetek semmit a kiirtandókból, mert átkot hoztok Izráel táborára, és szerencsétlenségbe döntitek! Az összes ezüstöt és aranyat meg a réz- és vastárgyakat az ÚRnak szenteljétek, azok az ÚR kincstárába kerüljenek. Ekkor kiáltani kezdett a nép, és megfújták a kürtöket. És amikor meghallotta a nép a kürtzengést, hatalmas harci kiáltásban tört ki, és a kőfal leomlott. A nép pedig bevonult a városba, mindenki egyenest előre, és elfoglalták a várost.
Józs 6,1-20.
AZ ÁTTÖRÉS ELŐTT
Hetedszer fújták meg a papok a kürtöket, ezt mondta Józsué a népnek: Kiáltsatok, mert nektek adja az ÚR a várost! (Józs 6,16)
Bérházi lakásunk fűtőberendezése elromlott, és több napot vett igénybe a javítása. Ahogy berendezkedtünk a várakozásra, a ház minden lakója hamar érezni kezdte a tél hidegét.
Férjemmel még egy réteg meleg öltözetet vettünk magunkra, és hálát adtunk Istennek, hogy van áramunk a főzéshez és meleg víz a zuhanyozáshoz. Elhatároztam, hogy pozitívan állok hozzá a helyzethez. Amikor azonban másnap reggel felébredtünk, a lakás még hidegebb volt, mint előző nap. Dél körül már azon gondolkoztam, hogy egy szállodába kellene mennünk vagy hordozható fűtőtesteket vennünk, de nem volt pénzünk.
Figyelemelterelésként elővettem a Bibliámat és Józs 6-nál kinyitottam. Amikor arról olvastam, hogy a zsidó nép teljes mértékben Istenre hagyatkozott, megilletődtem. Ahelyett, hogy akkor ujjongtak volna, miután Isten megadta a győzelmet számukra, hittel örvendeztek már a falak leomlása előtt. Isten gondoskodásába vetett megújult hittel kezdtem hálát mondani. Nem sokkal ezután a fűtés visszajött. Isten gondoskodott rólunk!
Legközelebb, ha megpróbáltatás ér, szeretnék emlékezni Isten gondoskodására. Amint a zsidók Jerikónál, én is magasztalni akarom Istent, még mielőtt látnám a kiutat.
Imádság: Atyánk, köszönjük hűségedet. Áldunk téged, és bízunk szabadításodban. Ámen.
Amikor előtör a kétely, áldani szeretném az Urat hűségéért.
Madeline Twooney (Észak-Rajna-Vesztfália, Németország)
