Pál hálaadása
Először is hálát adok az én Istenemnek Jézus Krisztus által mindnyájatokért, hogy hiteteknek az egész világon híre van. Mert Isten a tanúm, akit lelkemből szolgálok Fia evangéliumának hirdetésével, hogy szüntelenül megemlékezem rólatok, mindenkor kérve imádságaimban, hogy Isten akaratából egyszer már el tudjak menni hozzátok. Mert szeretnélek meglátogatni titeket, hogy megerősítésetekre valamilyen lelki ajándékot adjak át nektek, azaz hogy együtt nyerjünk vigasztalást nálatok egymás hite által, a tietek és az enyém által.
Róm 1,8-12.
SOSEM VAGYUNK EGYEDÜL
Az iránta való bizalmunk pedig azt jelenti, hogy ha bármit kérünk az ő akarata szerint, meghallgat minket. (1Jn 5,14)
Amint az istentiszteleten a padban ültem, eszembe jutott, milyen magányos vagyok. A felnőtt lányom kirepült már, és épp egy másik államban készül letelepedni, így egyedül járok a templomba. A kapcsolatunk, amit az iskolaévei alatt együtt kialakítottunk, már megfakult, és nagyon elszigetelt lettem.
Talán a gondolataim egy el nem mondott imádságnak feleltek meg, mert az istentisztelet végeztével egy közelemben ülő asszony kedvesen üdvözölt, és emlékeztetett arra, hogy egy pár évvel ezelőtt már találkoztunk az ő munkahelyén. Ha volt valaha meghallgatott imádság, ez az egyszerű köszöntés számomra annak tűnt. Hálás szívvel távoztam, és már kevésbé éreztem magányosnak magamat.
Tudom, hogy Isten meghallgatja az imádságokat. Még ha nem is tudatosan imádkoztam a magányosságom miatt, betöltötte szükségemet. Gyakran úgy éreztem, hogy a problémáim túl jelentéktelenek, hogy azokkal Istent zavarjam. Ez a találkozás emlékeztetett, hogy ő törődik velem a legkisebb problémában is, és beavatkozik, amikor szükséges.
Imádság: Mennyei Atyánk, köszönjük, hogy a legváratlanabb módon válaszolsz imáinkra. Segíts, hogy ma mi lehessünk valakinek válasz az imájára! Ámen.
Isten válaszol az imáimra; néha akkor, amikor a legkevésbé számítok rá.
Nanci Lamar (Tennessee, USA)
