A karmesternek: Kórah fiainak tanítókölteménye.
Ahogyan a szarvas kívánkozik a folyóvízhez, úgy kívánkozik a lelkem hozzád, Istenem! Isten után szomjazik lelkem, az élő Isten után: Mikor mehetek el, hogy megjelenjek Isten előtt? Könnyem lett a kenyerem éjjel és nappal, mert egész nap ezt mondogatják nekem: Hol van a te Istened? Kiöntöm lelkemet, és arra emlékezem, hogy milyen tömeggel vonultam, és hogyan vezettem Isten házához hangos ujjongással és hálaénekkel az ünneplő sokaságot. Miért csüggedsz el, lelkem, miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki az ő szabadításáért!
Istenem, elcsügged a lelkem, azért terád gondolok a Jordán földjéről és a Hermónról, a Micár-hegyről. Örvény örvénynek kiált zuhatagjaid hangjában, minden habod és hullámod átcsapott fölöttem. Nappal szeretetét rendeli mellém, éjjel éneket ad számba az ÚR, imádságot életem Istenéhez. Ezt mondom Istenemnek, kőszálamnak: Miért feledkeztél el rólam? Miért kell gyászban járnom, miért gyötör az ellenség? Mintha csontjaimat tördelnék, amikor gyaláznak ellenfeleim, mert egész nap ezt mondogatják nekem: Hol van a te Istened? Miért csüggedsz el, lelkem, miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki, szabadító Istenemnek!
Zsolt 42.
ISTENT KERESNI
Ahogyan a szarvas kívánkozik a folyóvízhez, úgy kívánkozik a lelkem hozzád, Istenem! (Zsolt 42,2)
Mindig kora reggeli áhítattal kezdtem a napom. Azonban minden megváltozott a Michael hurrikán után. A napjaim kora reggeli hosszú ingázással és órákig tartó takarítással teltek. Az otthonom, a munkahelyem, sőt az egyik számomra legszentebb hely - az oltár a szentélyben - mind tönkrement. Nemcsak azt éreztem, hogy Isten messze van, hanem azt is, hogy nem találom őt. Isten elhagyott, és elvette tőlem a biztonságot?
Egyik reggel, úton a városba, megláttam egy szarvast, amint kétségbeesetten szökellt egyik kidőlt fától a másikig. Rémültnek és elveszettnek tűnt, mintha keresne valamit. Könnyek árasztottak el, miközben eszembe jutott a Zsolt 42,2. Éppúgy, mint a szarvas, rohanok fel s alá, kétségbeesve keresem Istent. Azzal, hogy minden ismerős és megszokott dolog elveszett, úgy éreztem, Isten is elveszett számomra. De csak másképp, új utakon kellett keresnem őt. Végül ráébredtem, hogy a hurrikán sok dolgot el tudott venni, azonban soha nem veheti el Isten jelenlétét.
Aznap később úgy éreztem, nem bírok az udvaromon kidőlt erős fákkal, így imádkozni kezdtem. Pár óra múlva egy csapat önkéntes jött, hogy eltakarítsa a fákat. Isten egyszer csak újra megmutatkozott, nem várt módon.
Imádság: Drága Istenünk, amikor a veszteségek ránk nehezednek, segíts, hogy jelenlétedet keressük. Ámen.
Ha mindent elveszítek is, Isten soha nem hagy el!
Heather Howell (Florida, USA)
