Dávid legyőzi Góliátot
Amikor az izráeli férfiak meglátták azt az embert, mindnyájan elfutottak előle, mert nagyon féltek. Ezt mondták az izráeliek: Láttátok ezt az embert, aki előállt? Azért állt elő, hogy kigúnyolja Izráelt. Ha akadna valaki, aki megölné, azt gazdagon megajándékozná a király, még a leányát is hozzáadná, és fölmentené apjának a házát Izráelben minden szolgálat alól.
Akkor Dávid megkérdezte a mellette állóktól: Mi lesz a jutalma annak, aki megöli ezt a filiszteust, és megmenti Izráelt a gyalázattól? Mert ki ez a körülmetéletlen filiszteus, hogy gyalázni meri az élő Isten seregét? A nép pedig elmondta neki is szóról szóra, hogy mi lesz a jutalma annak, aki levágja Góliátot. Amikor a legidősebb bátyja, Elíáb hallotta, hogy Dávid az emberekkel beszélget, haragra gerjedt Elíáb, és ezt mondta: Minek jöttél ide, és kire bíztad azt a néhány juhot a pusztában? Tudom, hogy szeretsz hősködni, és mindig valami rosszban töröd a fejed. Csatát akarsz látni, azért jöttél ide! Dávid ezt felelte: Ugyan mit követtem el? Hiszen csak beszélgetek! Azután odafordult valaki máshoz, és tőle is ugyanazt kérdezte. A hadinép pedig ugyanúgy válaszolt neki, mint azelőtt. Amikor híre ment, hogy mit beszél Dávid, jelentették Saulnak, ő pedig magához rendelte. Dávid ezt mondta Saulnak: Senki se csüggedjen el emiatt, elmegy a te szolgád, és megvív ezzel a filiszteussal. De Saul ezt mondta Dávidnak: Nem mehetsz el, hogy megvívj ezzel a filiszteussal, mert még fiatal vagy, ő pedig harchoz szokott ember ifjúkora óta. Dávid azonban így felelt Saulnak: Pásztor volt a te szolgád apja juhai mellett, és ha jött egy oroszlán vagy medve, és elragadott egyet a nyájból, utánamentem, leterítettem, és kiragadtam a szájából. Ha pedig ellenem támadt, megragadtam a szakállánál fogva, leterítettem és megöltem. Leterítette a te szolgád az oroszlánt is, a medvét is: úgy jár majd ez a körülmetéletlen filiszteus is, mint azok, mivel csúfolta az élő Isten seregét. Azután ezt mondta Dávid: Az ÚR, aki megmentett engem az oroszlán és a medve karmától, meg fog menteni ennek a filiszteusnak a kezéből is. Saul így felelt Dávidnak: Hát menj, az ÚR legyen veled! És felöltöztette Saul Dávidot a saját ruhájába, a fejére rézsisakot tett, és páncélba öltöztette. Felkötötte Dávid Saul kardját is a ruhája fölé, és megpróbált járni benne, mert nem volt hozzászokva. Ekkor azonban Dávid ezt mondta Saulnak: Nem tudok én ezekben járni, mert nem vagyok én ilyenekhez szokva. Le is vetette Dávid ezeket. Kezébe vette hát a botját, és kiválasztott a patakból öt sima kövecskét; beletette azokat a pásztortáskájába, a tarisznyájába, és parittyával a kezében közeledett a filiszteushoz. A filiszteus is elindult, egyre közelebb jött Dávidhoz, és előtte ment a pajzshordozója. Amikor a filiszteus rátekintett, megvetően nézett Dávidra, mert fiatal volt, pirospozsgás és jó megjelenésű. Ezt kérdezte a filiszteus Dávidtól: Hát kutya vagyok én, hogy bottal jössz ellenem? És szidni kezdte a filiszteus Dávidot Istenével együtt. Ezt mondta a filiszteus Dávidnak: Gyere csak ide, hadd adjam a testedet az égi madaraknak és a mezei vadaknak! Dávid így felelt a filiszteusnak: Te karddal, lándzsával és dárdával jössz ellenem, de én a Seregek URának, Izráel csapatai Istenének a nevében megyek ellened, akit te kicsúfoltál. Még ma kezembe ad az ÚR, leváglak, és a fejedet veszem, a filiszteusok seregének a hulláit pedig még ma az égi madaraknak és a mezei vadaknak adom, hadd tudja meg mindenki a földön, hogy van Isten Izráelben. És megtudja ez az egész egybegyűlt sokaság, hogy nem karddal és lándzsával szabadít meg az ÚR. Mert az ÚR kezében van a háború, és ő ad a kezünkbe benneteket. Amikor a filiszteus nekikészült, és egyre közeledett Dávidhoz, Dávid is kifutott gyorsan a csatasorból a filiszteus elé. Belenyúlt Dávid a tarisznyájába, kivett belőle egy követ, a parittyájával elröpítette, és úgy homlokon találta a filiszteust, hogy a kő belefúródott a homlokába, és arccal a földre zuhant.
1Sám 17,24-49.
A NAGY, ÉLŐ ISTEN
Mert ki ez a körülmetéletlen filiszteus, hogy gyalázni meri az élő Isten seregét? (1Sám 17,26)
Múlt héten kilyukadt a mosogatónk és a tetőnk. Ráadásul férjem üzlete nehezen megy a bizonytalan politikai helyzet és gazdasági visszaesés miatt. A kevesebb jövedelem mellett is meg kell fizetnünk a tandíjat saját és nevelt gyermekeink után. Együtt ezeket a nehézségeket nagynak érezzük, amelyek sürgős beavatkozást igényelnek.
De Isten az 1Sám 17,26 versen keresztül szólt hozzám. Amikor egész Izráel félt Góliáttól, a hatalmas filiszteus harcostól lenyűgöző páncéljában, Dávid magabiztosan eldöntötte, hogy kiáll a bajnok katonával szemben. Miért volt Dávid olyan bátor? Mert hitt az élő Istenben, és abban, hogy Isten népét még Góliát sem fogja legyőzni.
Amikor az életet lesújtónak érzem, emlékeztetem magam, hogy egyik problémám sem nagyobb, mint az én Istenem. Ezen a bibliai szakaszon keresztül Isten arra tanít, hogy ahelyett, hogy azt mondanám: "Ó Istenem, nagy problémám van!" bátran azt mondom: "Helló probléma, nagy Istenem van!"
Imádság: Drága Urunk! Köszönjük minden reggel megújuló kedves szereteted. Segíts, hogy rád összpontosítsunk az előttünk álló problémák helyett. Ámen.
Mivel nagy az Istenem, szembe tudok nézni bármivel.
Linda Chandra (Banten, Indonézia)
