A Teremtő és az ember
A karmesternek: A szőlőtaposók kezdetű ének dallamára. Dávid zsoltára.
Ó, URunk, mi Urunk! Mily felséges a te neved az egész földön, az égen is megmutattad fenségedet! Gyermekek és csecsemők szája által is építed hatalmadat ellenfeleiddel szemben, hogy elnémítsd az ellenséget és a bosszúállót.
Ha látom az eget, kezed alkotását, a holdat és a csillagokat, amelyeket ráhelyeztél, micsoda a halandó mondom , hogy törődsz vele, és az emberfia, hogy gondod van rá? Kevéssel tetted őt kisebbé Istennél, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg. Úrrá tetted kezed alkotásain, mindent a lába alá vetettél: a juhokat és marhákat mind, még a mezei vadakat is, az ég madarait, a tenger halait, amelyek a tenger ösvényein járnak. Ó, URunk, mi Urunk! Mily felséges a te neved az egész földön!
Zsolt 8.
AZ ÉJJELI ÉGBOLT
Ha látom az eget, kezed alkotását, a holdat és a csillagokat, amelyeket ráhelyeztél, micsoda a halandó - mondom -, hogy törődsz vele, és az emberfia, hogy gondod van rá? (Zsolt 8,4-5)
Túl meleg volt a hálószobámban, nem tudtam aludni. Miután hiába próbáltam egy kényelmes pozíciót találni, csak izzadtam, ezért kimentem, és magamra terítettem egy takarót a tornácon. Kényelembe helyeztem magam, úgy néztem a csillagokat. Mielőtt Tennessee vidéki részére költöztem, ahol alacsony a fényszennyezés és nagyon sötét van, hetek, sőt hónapok teltek el úgy, hogy nem néztem fel az égre. Ritkán láttam az éjszakai égbolt pompáját. Hol volt a figyelmem, ha azt nem a körülöttem lévő természetre fordítottam?
Ahogy a csillagokat nézem, elgondolkodom. Két gondolatom támad egyszerre: ebben a végtelen világban hogyan lehetséges egyáltalán, hogy létezem? A másik gondolatom pedig a hála, hogy létezem.
Azért imádkozom, hogy megmaradjak e két gondolat közepette egyszerre alázatosan és hálásan.
Imádság: Világegyetem Ura! Segíts, hogy megtalálhassam a helyemet ebben a csodálatos világban, amelyet létrehoztál! Ámen.
Csodálatosan lettem teremtve Isten képmására.
Doug Hagler (Tennessee, USA)
