Jézus így válaszolt nekik: Megmondtam nektek, de nem hisztek. Atyám nevében végzett cselekedeteim tanúskodnak mellettem, de ti nem hisztek, mert nem az én juhaim közül valók vagytok. Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem. Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, mert senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből. Az én Atyám, aki nekem adta őket, mindennél nagyobb, és senki sem ragadhatja ki őket az Atya kezéből.
Jn 10,25-29.
A HÍVÓ HANG KÖVETÉSE
Jézus mondja: Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem. (Jn 10,27)
A karolinai réce a fészkét fák üregeibe, korhadt odúkba építi, melyek néha a talajtól 18 méter magasan is lehetnek. A fiókák már a kikelés napján kimásznak a fészekből. Anyjuk csalogató hívását követve kiugranak a biztonságos és kényelmes fészekből, leesnek a talajra, majd elindulnak a víz felé, ahol anyjuk vár rájuk. A fiókák nem tétováznak követni a hangot, melyet ismernek, és amelyben megbíznak. Ezt az ugrást még azelőtt megteszik, mielőtt repülni megtanultak volna, ennek ellenére bíznak az érkező hívogatásban.
Miután felfedeztem a karolinai récéknek ezt a csodálatos életkezdését, elkezdtem megvizsgálni, én vajon mennyire bízom a gondviselő hívásában. Kész vagyok-e elhagyni mindent, ami biztonságos és ismerős, és követni a Jó Pásztor hívását, még ha az a nagy ismeretlenbe való ugrást jelenti is?
A kisrécék engedelmessége természetes és ösztönszerű. Nem mutatnak félelmet, csak bizalmat. Micsoda nagyszerű emlékeztető ez számunkra, hogy figyeljünk a Jó Pásztor hangjára, és legyünk teljesen bizonyosak szerető vezetésében.
Imádság: Drága Urunk, segíts követnünk téged gondviselésedben bízva! Ámen.
A Jó Pásztorom hangjában mindig megbízhatok.
Jessica E. Dutton (Maine, USA)
