Ézsau kibékül Jákóbbal
Amikor Jákób föltekintett, látta, hogy már jön is Ézsau, és négyszáz férfi van vele. Ekkor szétosztotta a gyermekeket Lea, Ráhel és a két szolgálóleány mellé. Előreállította a szolgálóleányokat és gyermekeiket, mögéjük Leát és gyermekeit, ezek mögé Ráhelt és Józsefet. Ő maga előttük ment, és hétszer borult le a földre, amíg a bátyjához ért. Ézsau eléje futott, megölelte, nyakába borult, megcsókolta, és sírtak. Amikor Ézsau föltekintett, és meglátta az asszonyokat és gyermekeket, azt kérdezte: Kik ezek? Jákób így felelt: A gyermekek, akiket Isten adott kegyelméből a te szolgádnak. Majd odaléptek a szolgálók gyermekeikkel együtt, és leborultak. Odalépett Lea is gyermekeivel együtt, és leborultak. Végül odalépett József és Ráhel is, és ők is leborultak. Akkor ezt mondta Ézsau: Mire való ez az egész tábor, amellyel találkoztam? Ő ezt felelte: Arra, hogy elnyerjem uram jóindulatát. Ézsau ezt mondta: Van nekem bőven, öcsém, legyen a tied, ami a tied! De Jákób ezt mondta: Ne úgy, hanem ha elnyertem jóindulatodat, fogadd el tőlem ezt az ajándékot! Mert amikor megláttam arcodat, mintha Isten arcát láttam volna, olyan kedvesen fogadtál.
1Móz 33,1-10.
BÉKÉLTETŐ SZERETET
Ézsau eléje futott, megölelte, nyakába borult, megcsókolta, és sírtak. (1Móz 33,4)
Ha valakinek volt oka a neheztelésre, az Ézsau volt. Jákób csalással megszerezte tőle az elsőszülöttségi áldást. (1Móz 27,1-41). Ézsau igaz testvéri szeretettel mégis megbocsátott neki.
Jézus tékozló fiúról szóló példázata is a megbocsátásról szól: egy apa felfoghatatlan szeretete fia iránt újra egyesít egy családot. (Lk 15,11-32). Mindkét történetben a megbocsátás és a szeretet megbékéléssel párosul.
Egyszer a reptéren figyeltem, ahogy az emberek öleléssel, csókkal, mosollyal és néhány könnycseppel köszöntik egymást. Azon tűnődtem, vajon van-e köztük valaki, aki épp egy Jákóbot vagy egy tékozló fiút üdvözöl. Olyan sok megromlott emberi kapcsolat van a világban! E fájdalom fényében élesen ragyog fel Isten megbékélést kínáló ajándéka.
Isten békéltető szeretetét az említett két bibliai történetben és Jézus Krisztus által is bemutatja. Ahogy Pál apostol írja, Isten megbékéltetett minket önmagával Krisztus által. (2Kor 5,18).
Isten szeretetéből, a Szentlélek által mi is lehetünk olyanok, mint Ézsau, vagy mint a tékozló fiú apja. Őszintén kimondhatjuk, hogy sajnáljuk, vagy megbocsátunk, mert megismertük a Teremtőnk szeretetét Jézus Krisztus által.
Imádság: Atyánk, taníts, hogy úgy tudjunk szeretni, ahogyan te szeretsz! Áldj meg a békülés lelkületével, hogy bocsánatot tudjunk kérni, és meg tudjunk bocsátani! Ámen.
Milyen kapcsolatomban van szükség megbékélésre?
Anthony Lang (Új-Dél-Wales, Ausztrália)
