Jézus meggyógyítja a bénát
Amikor az egyik napon tanított, és körülötte ültek a farizeusok és törvénytudók, akik Galilea és Júdea különböző falvaiból, továbbá Jeruzsálemből jöttek, az Úr ereje gyógyításra indította őt. És íme, férfiak ágyon hoztak egy béna embert, és igyekeztek bevinni és letenni eléje. Mivel a sokaság miatt nem találták módját, hogyan vigyék be, felmentek a háztetőre, és a cseréptetőn át eresztették le ágyastól Jézus elé a középre. Ő pedig látva hitüket, így szólt: Ember, megbocsáttattak a te bűneid. Erre az írástudók és a farizeusok tanakodni kezdtek: Kicsoda ez, hogy így káromolja az Istent? Ki bocsáthat meg bűnöket az egy Istenen kívül? Jézus pedig ismerve gondolataikat, megkérdezte tőlük: Miről tanakodtok szívetekben? Melyik a könnyebb? Azt mondani, hogy megbocsáttattak a te bűneid, vagy azt mondani, kelj fel, és járj? Azért pedig, hogy megtudjátok: van hatalma az Emberfiának bűnöket megbocsátani a földön - így szólt a bénához: Neked mondom, kelj fel, vedd az ágyadat, és menj haza! Az pedig szemük láttára azonnal felkelt, fogta az ágyát, amelyen feküdt, és Istent dicsőítve hazament. Ámulat fogta el mindnyájukat, és dicsőítették az Istent, megteltek félelemmel, és ezt mondták: Csodálatos dolgokat láttunk ma!
Lk 5,17-26.
AZ ÚRBAN VALÓ BIZALOM
Ez az a nap, amelyet az Úr elrendelt, vigadozzunk és örüljünk ezen! (Zsolt 118,24)
Családunk nemrég veszítette el Evelyn menyemet. Nagyon fog hiányozni. Joy, 11 unokája közül a legkisebb, szeretett odarohanni hozzá, és a lábát átkarolva azt mondani, hogy soha nem engedi el őt. Ahogy a mai evangéliumi történetben a béna ember barátai, úgy a fiam, Mike a kórházi dolgozókkal együtt heteken át küzdött, hogy legyőzzék Evelyn betegségét. De végül a szíve és a veséje nem bírta tovább.
Nem mindig vagyunk felkészülve szerettünk elengedésére. Azonban, ha követjük Isten igéjét és bízunk benne, a teher könnyebb. Mivel nagyon hosszú élettel áldott meg az Úr, sok veszteséget értem már meg. Emlékszem édesanyámra, mennyire fájlalta ő is, hogy generációjának egyik utolsó tagja volt. De mindennap beírta a naplójába: "Ez az a nap, amelyet az Úr elrendelt, vigadozzunk és örüljünk ezen!"
Meg kell becsülnünk napjainkat, hálával szívünkben, hogy Isten jelen van életünkben. De tudjuk, hogy halandók vagyunk, és bízunk abban, hogy szeretteink szívében tovább élünk. Lehet, hogy fel kell majd idéznünk Joynak, milyen vidáman tudott nagymamája nevetni, de reméljük, hogy arra a mérhetetlen szeretetre, amelyet egymás iránt éreztek, emlékezni fog.
Imádság: Istenünk, örömet találunk a család ajándékában. Még ha csodáért imádkozunk is egy betegség vagy fájdalom legyőzéséért, nem feledjük az örök élet reményét sem. Ámen.
Fájdalom és veszteség idején is az Úrban bízom.
Dolly Doss (Texas, USA)
