Ti vagytok a világ világossága. Nem rejthető el a hegyen épült város. Lámpást sem azért gyújtanak, hogy a véka alá tegyék, hanem a lámpatartóra, hogy világítson mindenkinek a házban. Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.
Mt 5,14-16.
ADVENT NEGYEDIK VASÁRNAPJA
Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága. (Zsolt 119,105)
Feleségemmel, a gyermekeink és unokáink segítségével, minden évben hagyományt őrizve választunk egy élő karácsonyfát. Feleségem és az unokák díszítik a fát, nagyon ügyesek. Ám az első díszek elhelyezése előtt az én feladatom az égősor felhelyezése.
Tavaly a karácsonyfánk sötét, homályos sarokba került. Ahogy feltettem az égőket, azok lassan elkezdték a teret beragyogni. Mire feltettem a csillagot a tetejére, az egész fa fénybe borult.
Amikor minden kis lámpa megvilágított egy részt a fán, eszembe jutott, hogy Krisztus követőiként az a küldetésünk, hogy világítsunk a saját helyünkön. Isten nem arra hívott el, hogy egymagunk bevilágítsuk az egész világot. Azok felé van küldetésünk, akikkel a nap során találkozunk. Lehetünk együttérzőek durvaság helyett, dicsérhetünk panaszkodás helyett. Ha így teszünk, a többiek látják bennünk Jézust, s Isten fénye és szeretete minden sarkot beragyog a világban.
Imádság: Mennyei Atyánk, segíts, hogy fényt vihessünk valaki életébe egy bátorító szóval, egy kedves tettel, vagy egyszerűen csak egy mosollyal! Ámen.
Isten fénye lehetek valakinek, aki sötétnek látja a világot.
Patrick Baumer (Indiana, USA)
